Habár a VIP kategória létrejöttekor hangsúlyoztam, hogy nagykorúaknak szánom ezt a kategóriát, és eleve ne is kérjen senki hozzáférést, aki nem múlt el tizennyolc éves, most külön kérem, hogy aki nincs még tizennyolc, és nem rendelkezik ERŐS idegzettel, NE OLVASSA EL ezt a novellát! Leginkább a horror kategóriába sorolnám, durva részletek vannak benne, és NEM VÁLLALOK FELELŐSSÉGET senki lelki sérüléséért. Vegyétek ezt légyszi komolyan!

   Kritikákat most is ugyanúgy várom, de azért ne írjatok, hogy jaj, milyen durva, és erre nem voltatok felkészülve. Ez nem olyan lightos, mint a többi történet.

   Aki ezután is folytatja, annak jó olvasást kívánok! Ne kíméljetek a véleményekkel, még akkor se, ha negatív!

   Léptei zaját felerősítették a sivár falak, amik úgy tornyosultak fölé, mint két téglából épült óriás, fenyegetően borítva rá monumentális árnyékukat. Nagyot nyelt, miközben lábai bizonytalanul vitték a régi épület felé, melynek oldalán még látszottak a golyó ütötte nyomok. A fegyverek egykoron dühösen tépték fel a vakolatot, az ablakokat pókhálószerű repedésekkel borították be, már ahol a golyók nem fúrtak ökölnyi lyukakat az üvegen.

   Nem először járt ezen a helyen, a pokol eme elhagyatott zugában, ahol bizonyára még a patkányok sem szívesen tartózkodnának.

   Megállt egy kitörött ablak előtt, ami valaha másfél méteres üvegein keresztül vidám napsugarakat gyűjtött magába. Lába alatt ropogtak a szilánkok, ahogy előre lépett, kezeivel óvatosan megtámaszkodott az egykori üveg helyén, remélve, hogy nem vágják meg tenyerét a kiálló éles darabkák. Beugrott a sivár helyiségbe, ami korábban raktárépület volt, most azonban jóformán üresen állt. Szemügyre vette a széttört dobozokat, a földön szétszóródott élelmiszermaradványokat: rizst, lisztet, cukrot, sót és különféle tésztákat, amik kifolyt olajtól és üdítőtől váltak ragacsossá.

   Nehéz szívvel nyelte bőségesen termelődő nyálát, ami most mintha nem fért volna el a szájában. Talán az idegesség teszi, vagy a gyomrát szorongató görcsös érzés, ami azóta telepedett meg bensőjében, mióta csak belépett a két épület közé, és elindult az elnyomott emlékek útján, amik ide vezették. Furcsán érezte magát, mintha enyhén mozogna lábai alatt a föld. A levegőben terjengő penészes, áporodott szag felerősítette hányingerét, miközben belesajdult a feje a rémes képekbe, amik egymás után villantak fel lelki szemei előtt.

   Gyerekként csodálatos életet remélt, mint a legtöbb ember, de hamar arcul csapta a sors, és rá kellett ébrednie, hogy a csodák lelőhelye a könyvekben van, és a valóságban csak illúziója létezik a boldogságnak. Ez a gondolat itatta át egész létét. Az illúziók irányították az embereket, de mintha rajta kívül senki sem vette volna észre, hogy a világ, melyben élnek, csak hamis képe egy szörnyűséges valóságnak.

   Észrevétlenül vitték a lábai egyre beljebb, át a tágas rakodótéren a személyzeti étkezde felé, majd az öltözőkhöz. A plafonon sorakozó lámpák egy része törötten lógott a levegőben, a földet műanyag búrák szemcséi borították, és az égők szilánkjai, melyeket a géppisztolyok izzó sorozata aprított millió csillogó szemcsére. Minden lépésnél ropogott a talpa, érezte, ahogy fájdalom hasít belé. A vékony cipő, amit viselt, nem védte eléggé a lábát, de töretlenül haladt tovább, dacára a szúró kínnak, amit érzett.

   Az egyik ajtón névtábla lógott, félig leszakadva, két golyó ütötte lyukkal, de nem látta rendesen, mert sötétségbe borult a folyosó. Áram régen nem volt az épületben, azóta a nap óta, amikor a tragédia kezdetét vette, és mindenki legnagyobb megrökönyödésére bevégeztetett.

   Húsz év hosszú idő, túl sok ahhoz, hogy mindenre tisztán emlékezzen az ember, mégis tökéletesen idézte fel az akkori emlékeket. Tudta, merre találja az irodát, nem kellett keresnie. A hatodik ajtó mellett is elhaladt, próbálva tudomást sem venni a koromról és az elfeketedett falakról. Ahogy elszántan lépkedett célja felé, szinte látta maga előtt a narancsos lángokat. Hallotta a riadt kiáltásokat, emlékezett a rémült arcokra, amik nem csak döbbenetet, de halálfélelmet is tükröztek.

Ezt a történetet csak bejelentkezett, VIP hozzáféréssel rendelkező olvasóink tudják nyomon követni. Ha felkeltette az érdeklődésedet, igényelj te is VIP tagságot. Erről bővebben itt olvashatsz.

Tovább a teljes fejezethez

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)