Tristan megragadta a lány kapálózó karjait, és a feje fölött leszorította őket, míg lábaival szétfeszítette a vergődő zsákmány combjait.

– Megvagy, kis prédám! – súgta elvigyorodva, és ragadozó módjára csapott le rá. Ajkai rátaláltak a sikolyoktól hangos szájra, ágyéka erősen feszült a lány felkínálkozó altestének, miközben teljes súlyával ránehezedett, hogy nyugton tartsa. Csókolta, harapdálta, nyalogatta, megszívta és a fogai közé vette, a lány rángatózott, hol sikoltott, hol nevetett, hol a fájdalom csalt grimaszt az arcára, hol az élvezet söpört végig rajta.

Tristan elrendezte a lány két csuklóját az egyik tenyerében, így a másik keze felszabadult. Tenyerét becsúsztatta kifeszített lábai közé, és finoman újra és újra megmarkolta  a kezében szinte lüktető gyönyörforrást.

– Most már azt csinálok veled, amit akarok! – hörögte Regina fülébe, aki feldúltan vergődött alatta.

Tristan elhatározta, hogy nem fog finomkodni. Végül is megdolgozott ezért a zsákmányért, megharcolt érte, eléggé feltüzelte már ez a bestia, ráadásul nyilván ő is ki van éhezve, de ha nem, hát majd ki lesz!

Hogy fokozza a kéjt, ami most már határozottan növekedett merev tagjában, szabad kezével kihúzta a nadrágból az övet, majd a rúgkapáló lány csuklóit egymáshoz rögzítette, végül egy fatörzshöz is.

– Ezt ne! – sikoltozta a lány, de nem törődött vele. Most már az övé, uralkodhat felette, legyőzte, becsapta, elkapta, és most elveszi a jogos jussát! De persze a lánynak is jó lesz. Élvezni fogja, hiszen ő jó szerető, bárhogyan is végződik majd ez a játék, kielégülten fognak heverni a végén egymás mellett, és az egyetlen, ami hevesen doboló szívükben túlcsordul majd, a végtelen boldogság és kielégülés érzése lesz.

Miután mindkét keze felszabadult, egyikkel újra belemarkolt a zsákmánya két lába közötti lüktető dombocskába. A másik tenyerét a szájához nyomta, ujjait bepréselte a rémülten elnyíló ajkak közé, miközben nyelvével végigbarangolta a lány hosszú, karcsú nyakát, a kulcscsontját, a válla vonalát, majd a fülcimpáját – itt apró köröket írt le, mígnem az alatta folyamatosan ficánkoló test lassan ellazult, lelassult, majd már csak fel-le mozdult, felvéve egy kellemes, ritmikus ütemet.

Miközben mindenhol csókolta, ahol érte, két térdével még mindig erőszakosan feszítette szét a lábait. Elhúzta kezét a lány izzó altestétől, és kirángatta a nadrágjából a hátához gyömöszölt melltartót, ami végül a nyomára vezette. Felemelte a csipkés anyagot, és foglya előtt meglóbálta, miközben Regina láthatta a holdfényben önelégülten felvillanó szemeket, amik mohón falták a látványát, a szépségét és kiszolgáltatottságát.

Tristan felemelte prédája fejét, áttuszkolta alatta a selymes ruhadarabot, majd összekötötte a két végét úgy, hogy a száját kifeszítse vele. Regina félelemmel vegyes izgatottsággal harapott rá a szájzárul szolgáló anyagra, miközben tágra nyitott szemekkel nézte a fiú elszánt arcát, amiről most kizárólag szenvedély és győztes mámor volt leolvasható.

Érezte, ahogy a festő mindkét tenyerét a teste alá nyomja, megemelve kissé. Tristan lejjebb csúszott, és lehúzta róla az egyetlen ruhát, amit még viselt. A bugyit egyelőre lerakta maga mellé, majd a lány kitárt lábai között lüktető rózsára meredt, ami hívogatóan rándult össze, mikor közelíteni kezdett felé. Először csak a nyelvével érintette meg, belenyalt, megízlelte, aztán ujjaival szétfeszítette annyira, hogy a nyelve benyomakodhasson a forró, feltárulkozó folyosóra, melyben a kéj lakozott, amire a fiú annyira szomjazott.

Regina néha nyüszített, máskor izgatottan nyögdécselt, de folyamatosan elnyújtott hangokat adott ki magából, miközben a fiú élvezettel falta a lába között. Mikor a lány már reszketett a gyönyörtől, letört egy faágyat, amit sűrűn borítottak a még nedves levelek. Végighúzta a hajlékony ágakat a lány kreolos, hosszú combjain, formás csípőjén, a hasán, mely egészen megfeszült az érintéstől, majd elkalandozott vele a mellekig, melyek most kemény bimbóval meredtek rá, és kecsesen ringtak, ahogy az őket tartó test meg-megvonaglott a kéjtől.

Lehajolt, hogy végignyalja a nedves cseppek útját, majd nyelvével elidőzött a köldök tájékán, néha belenyalt, máskor megcsókolta, majd ujjaival játszadozott körülötte, miközben ajkai már a keblek tájékán keresgélték a gyönyör minden létező formáját. Miközben feltérképezte a most már teljesen kiszolgáltatott testet, ágyéka követelőzően feszült prédája combjának, hasának és nemi szervének.

A kezdeti tiltakozása alábbhagyott, és ráérzett a kiszolgáltatottság nyújtotta újdonság ízére, ami olyan izgalmas érzéseket keltett benne, amikhez még nem volt szerencséje. Nyögdécselve igyekezett segíteni a fiú öncélú szórakozását, hol megemelte a csípőjét, hol behúzta a hasát, máskor a kebleit emelte meg, vagy próbált még jobban az azokat ízlelgető ajkak útjába kerülni velük.

Bár az öv szorította a csuklóját, mégis jóleső hullámokban tört rá az élvezet, forró teste boldogan adta meg magát az ostromló ujjaknak, amik fel-alá jártak rajta, ki nem hagyva egyetlen millimétert sem.

Amíg a lány mámorosan táncolt alatta, lehúzta a sliccét, és kiszabadította raboskodó péniszét, ami azonnal munkára készen lendült előre, mintha rögtön támadásra készülne. Elhúzódott a szépségtől, aki ezt méltatlankodó nyögdécseléssel vette tudomásul. Letelepedett egy fa elnyújtózó gyökerei közé, és simogatni kezdte a lába közét, megemelte a heréit, lehúzta péniszéről a bőrt, hogy kivillanhasson rózsaszín makkja, ami kissé kitátotta apró száját, mintha egy éhes kismadár volna, ami így jelzi szülei számára életképességét.

Ujjai ezúttal saját hímvesszőjén barangoltak, olykor megszorította kemény szervét, máskor gyengéden izgatta, amitől Regina az őrületig hevülve kezdett rángatózni. Ő akarta kényeztetni a fiút, érezni vágyta a puha húst, befogadni a merev élvezetet, körülölelni, mint egy féltő anya a gyermekét, és megszorongatni, mígnem mind a ketten nyüszítve lépik át a valóság dimenziójának küszöbét, hogy egy sokkal szebb helyre jussanak, ahol csak a gyönyör, a kéj, az egymás iránti feltétlen tisztelet és a tökéletes harmónia lakozik. Osztozni akart a fiú látványos élvezetében.

Eleinte Tristan az ajkait nyalogatta, miközben tekintete a fiatal zsákmány csodálatos testén pihent, aztán lehunyta a szemét, és sóhajtozni kezdett. Regina próbálta kiszabadítani magát, rángatta az övet, forgolódott, amennyire csak tudott, de képtelen volt szabaddá tenni legalább az egyik kezét.

Amikor Tristan elélvezett, a lány csalódottan hördült fel. A fiú egyedül ment el, nem vitte magával a gyönyör országába, nem osztotta meg vele a kielégülését, és ez frusztrálta, ugyanakkor sértette is az önérzetét.

Tristan egy darabig csak ült, és azon töprengett, félretolja-e kivételesen az elveit, miszerint az erdőben nem gyújt rá. Végül győzedelmeskedett a függősége, hiszen ki tudja, mikor szívott utoljára bele a mérgező rúdba, ami pont azért vonzotta annyira, mert a korai halált juttatta eszébe, amit mindig is fontosnak tartott önmaga számára. Fiatalon élj, és fiatalon halj meg. Ezt vallotta, és emiatt nem zavarta semmi, ami az egészségét veszélyeztette.

Remegő kezeivel nehezen sikerült kihalásznia a cigarettát a dobozból, ami az ondójától ragacsos lett, és kissé sikamlós is. Csak három szál maradt benne, ezért nem rakta vissza a zsebébe. Rágyújtott, jólesően lélegezte be a tömény füstöt, és csak hosszú idő után fújta ki.

Figyelte a lányt, aki egy ideje már nem erőlködött. Csalódottan zihált, és morcosan meredt maga elé. Elkeseredve vette tudomásul, hogy a csúcsragadozó nem tekinti egyenlő félnek, és nem érdeklődik az érzései iránt.

Tristan nyugodt tempóban szívta a cigarettát, nem sietett sehová. Különben is időre volt szüksége, hogy lehiggadjon. Ez még csak az első menet volt, és még mindig nem látta a horizonton a nap első sugarait, holott a lány teste a mezőn hevert, karjai az első sor fa egyikéhez voltak rögzítve, de testét semmi sem takarta a hold és a csillagok kíváncsi szeme elől. Gyönyörű volt, kétségtelenül az egyik legpompásabb darab, amivel dolga akadt. Kicsit talán emlékeztette Trishára, a sötétbőrű amazonra, akivel először osztozott a gruppen szex élményén.

Mikor elfogyott a cigaretta, és valamelyest kifújta magát, levetette a nadrágját, és immár meztelenül tért vissza a lány lábai közé. Amint megérintette a lágy bőrrel bevont combokat, tulajdonosuk sértetten próbálta összezárni őket, de nem hagyta. Eleinte úgy tervezte, ismét térdével kényszeríti őket terpeszbe, de ez túlságosan korlátozta volna a mozgásban, így más megoldást kellett keresnie. Felállt, és körülnézett, majd letépett egy hosszú indát az egyik közeli fáról. Újabbakat fogott mellé, végül visszament foglyához. Az indákat összefonta egymással, ezzel ruganyos, de erős kötelet alkotva, majd újra felállt, és magára hagyta a lányt.

Meztelenül sétált a fák között, miközben hallotta, hogyan méltatlankodik játékszere. Talán megrémült, hogy végleg otthagyta, ami persze butaság lett volna, hiszen ott maradt a farmerja, benne a telefonjával. Talált néhány megfelelő ágat, amiket elég vastagnak ítélt, majd felvett egy kisebb szikladarabot, és visszament a prédájához. A szikladarab segítségével leverte a földbe a két ágat, úgy egy méterre egymástól. Mind a kettő elég magas volt, leverve is a térdéig értek. Miután végzett, felvette a földről az indából készített kötelékeket, és módszeresen kifeszítette a lány lábait, azokat is végleg kivonva a forgalomból. Így már valóban tehetetlen volt, bár most ismét rémület költözött a szemébe, és ijedten vonaglott a földön.

Tristan élvezettel nézte a vergődését. Izgalommal töltötte el a ringó keblek, a meg-megemelkedő csípő és a tekergőző test látványa, nem beszélve a kis kanca prüszköléséről. Igen, most úgy gondolt rá, mint egy betörni való kis kancára, amit nemsokára meglovagol majd, és megszelídít.

Mikor a lány kissé kifáradt a nagy kínlódásban, a lába közé térdelt, újra széthúzta a szépséges ajkakat a lába között, és megint nyalogatni kezdte. Olykor belemélyesztette a nyelvét, és egyszer rá is harapott, persze nem durván, de úgy, hogy azért fájjon kicsit. A lány akkor felsikkantott, és tüntetőleg próbálta megőrizni higgadtságát. Most nem nyögdécselt a kéjtől, csak mintha szabadulni próbált volna. Nem működött együtt, de ezzel csak még inkább felkorbácsolta a fiú vágyait.

Miután kellően benedvesítette a vagina környékét, megnyalta az ujját, majd egy gyors és rutinos mozdulattal behatolt vele a lányba, aki ezúttal valami furcsa hörgést hallatott, ami inkább volt élvezkedő, mint fájdalmas. Sokáig forgatta az ujját odabent, olykor kihúzta, majd visszanyomta, majd ki-be húzogatta, miközben hüvelykujja a csiklót simogatta, a végletekig felhúzva vele a szépséget, aki teljes mértékig átadta magát a kéjnek, bármennyire próbált is ellenállni neki.

Mikor már könnyes szemekkel meredt rá, a Tristannak újabb ötlete támadt. Felvette a földről a bugyit, és a fejére húzta, majd ráterítette a farmert is, de vigyázott, hogy alá jusson a levegő. Most már a látását is elvette, nem csak a mozgási lehetőségét.

Regina nyögdécselve vergődött tovább, kéj és félelem között ingadozva, a fiú pedig folytatta a játékot. Az egyik indát áthúzta a lány lába között, és finoman ingerelni kezdte vele, néha a csiklónál, az inda mentén végignyalta, megcsókolta, beszívta, sőt, többször is megemelte, és kissé belefújt, bár nem túl sok levegőt, épp csak annyit, hogy csiklandozza a lány vagináját.

Mikor már vérbőségben duzzadó pénisze könyörögve ontotta magából az előváladékot, a lány bejáratához érintette, ezzel is tovább ingerelve. Megszabadult az indától, és most hímtagjával simogatta, a végét bele-belemártva a kéjesen tátongó nyílásba, majd kihúzva, újra csak cirkálva körülötte, végül mélyebben hatolva belé.

Végre megpillantotta az első bíborsávot az égen, és elégedettség töltötte el. Ahogy tervezte, megszerezte zsákmányát napfelkelte előtt, és már bőven élvezte a préda leterítésének örömét. Most, hogy ez a mámor felszabadított benne valami rejtett energiát, erősen belökte magát a lányba, aki összerándult, sikoltozott a farmer alatt, de azért készségesen alkalmazkodott a fiatal férfi által diktált tempóhoz.

Tristan alaposan kiélvezte őt, aztán, mielőtt elsülhetett volna, kijött belőle. Nem volt nála óvszer, és semmiképpen sem vágyott kéretlen koloncra, ezért óvatosnak kellett lennie. Egy dolog az élvezet, egy másik a felelőtlenség, amit nem engedhetett meg magának.

Levette a lányról a farmert, de a bugyit rajta hagyta, így az csak a vékony anyagon át láthatta őt. Csupa könny volt az arca, de bizonyára nem a fájdalomtól, inkább az élvezettől. Vadul zihált, erősen kapkodott levegő után, de a fiú még közel sem végzett.

Eloldozta a lábait, de csak annyi időre, míg feltolta őket a feje fölé. Ezúttal ahhoz a fához rögzítette őket, amihez a karjai is voltak, így tökéletesen felkínálva magának a lány még érintetlen testnyílását is. Most ezt vette kezelésbe. Csókolta, nyalta, puszilgatta, ujjával körözött körülötte, ráköpött, és finoman belé nyomkodta a nyálát, hogy ezzel kellően benedvesítse.

Regina nyögdécselt, mocorgott, nyilván kényelmetlenül feküdt, de Trist ez a legkevésbé sem érdekelte. Tovább szórakoztatta magát, majd felvett egy ágat, és a nyálával megtisztította, amennyire lehetséges volt. Ezután finoman becsúsztatta a lányba, aki erre különös, magas hangot hallatott. Úgy érezte, itt az ideje a következő cigarettának. Visszaült korábbi helyére, rágyújtott, és nézte a szépséges hátsót, ami olyan csodálatosan sima és kerek volt ebben a pozitúrában. Élvezettel szórakoztatta magát a látvánnyal, majd letört egy hosszú ágat, és meg-meglegyintette vele a lányt, aki erre ismét mocorogni kezdett, és tovább nyöszörgött.

Mire elfogyott a cigarettája, már úgy érezte, időszerű magának örömöt okoznia, ezért visszament a lányhoz, és eloldozta a lábait. Ezúttal sehová nem kötözte ki őket. Gyengéden végigjáratta ujjait a testén, aztán lehúzta róla a bugyit, és csókolgatni kezdte a szemét, mely könnyektől csillogott, a homlokát, mely verejtékétől, és végül a nyakát, csak mert olyan szép íve volt, és mert annyira kínálta magát. Legszívesebben beleharapott volna, de végül nem tette.

Felvette a farmert a földről, és kivett belőle egy csomag zsebkendőt. Kihúzta belőle az elsőt, és megtörölgette a lány orrát, majd egy újabbal könnytől nedves arcát is. Ezután megszabadította a melltartótól, és mélyen a szemébe nézett.

– Három választásod van – kezdte a pihegő, szótlan Reginát bámulva. – Egy, most alaposan kitágítom a popsidat, és addig mozgok benned, amíg el nem mész. Kettő, a szádba veszed a farkam, amíg orgazmusom nem lesz – nem kell lenyelned, ha nem akarod -, aztán addig játszom az illatos kis punciddal, amíg sikoltozva bele nem élvezel az éjszakába. Három, most eloldozlak, te felképelsz, aztán visszamegyünk a házhoz, felveszed a ruhádat, elkísérlek az autóútig, és mész, amerre akarsz. Természetesen soha többé nem látjuk egymást, de ha mégis, akkor sem foglak felismerni.

Hagyott időt a lánynak, hogy végiggondolja az ajánlatot. Mellette ült, a hajával játszadozott – feltekerte a péniszére, és finoman meg-megszorította, mintha fojtogatni akarná -, majd húzott néhányat a kemény szerszámon, és saját illatában bővelkedő ujjait a lány orra elé tartotta, sőt, egyszer be is fogta, bár nem hosszú időre.

– Én ráérek – mondta, bár tudta, nem marad már sokáig. Most, hogy ébredezett a nap, szélesedett a bíborsáv a horizonton, és a világos közeledtével fogyott az idő, amit még szexre kívánt fordítani. De nem akarta sürgetni játékszerét. Tudta, hogy amit tett vele, részben erőszak volt, hiszen a lány nem adta beleegyezését. Persze neki is jó volt, bár tény, hogy nem élvezett el, de akkor sem adta hozzájárulását. Meg nem igazán vádolhatná, nincs bizonyítéka, és Tris szüleinek telik jó ügyvédre, aki hamar elérné, hogy nevetségessé tegye magát a bíróságon. Biztosan képes volna összezavarni és kiforgatni a szavait. De Tristan nem hitte, hogy fel akarná jelenteni. Annál azért okosabbnak látszott. Valahol ő is akarta, egész végig, mégha ki nem is mondhatta, mert nem volt ideje rá. Tristan tudta, hogy élvezte, érezte a mozgásán, a nyögésein.

– Dugj meg, ahogy akarsz! – súgta végül a lány olyan hangon, mintha egy megalázott szajha lenne. Kicsit annak is érezte magát, de bármennyire próbálta gyűlölni a fiút, még mindig pokolian vonzónak találta. Elhatározta, hogy ezentúl bármit elvisel tőle, és ha a keményebb szexet szereti, hát abba is belemegy. Nem hagyhatta elmúlni ezt az egészet, ami köztük alakult. Túl jól érezte magát az éjszaka. Tristan humoros volt, egészen az elmúlt óráig úriemberként viselkedett, ráadásul eleganciája lenyűgözte, nem beszélve a hírnevéről, hiszen már népszerű festőnek számított. Biztosra vette, hogy majd nagyvonalúan támogatja anyagilag, esetleg még az egyetemi tanulmányaihoz is hozzájárul…

Tristan meglepődött a szavakon, amik teljesen váratlanul érték. Egy pillanatig gondolkozott, nézte a lány csodálatosan szép, sötét szemeit, szép formájú száját, és kis picurka orrát, majd sóhajtott egyet. Jó, ha fél órájuk maradt addig, hogy már teljesen kivilágosodjon. Ez túl kevés idő volt ahhoz, hogy valami komoly perverzióba kezdjen, ugyanakkor még kielégületlennek érezte magát, ráadásul azok után, amit a lánnyal tett, úgy érezte, neki is kijár egy kis gyönyör, így végül a válaszától tette függővé, hogy hagyja-e a játékot belenyúlni a reggelbe.

– Hagynád, hogy erőszakos legyek veled?

Regina kissé ijedten nézte, tűnődött egy pillanatig, de végül bólintott. Tristan újra felsóhajtott, majd megemelte a lány fejét.

– Addig nem megyünk el innen, amíg el nem élvezel, legalább egyszer – ígérte, majd péniszével meglegyintette az ajkait. – Leszopnál, ha arra kérnélek?

Regina eddig úrilánynak tartotta magát, aki legfeljebb misszionárius pózban adta magát a férfiaknak, de a ma éjszaka különleges volt, életre keltett benne valamit, egy idegen érzést, a kiszolgáltatottságét, és igazából a megaláztatásét is, és bár gyűlölte ezeket az érzéseket, mégis túlságosan erős vágyat ébresztettek benne. Azt akarta, hogy a fiú azt tegyen vele, amit akar, megbízott benne, mert hiába használta ki, hiába bánt vele kegyetlenül, mégiscsak ismeretlen gyönyörhöz juttatta, habár még el sem élvezett. Ezt akarta, újra, és bármi áron hajlandó lett volna odaadni magát a férfinek. Mert Tristan az volt. Jóval idősebb nála, érettebb, erősebb és komolyabb is.

Szájába vette a festő ágaskodó szerszámát, és szopogatni kezdte, mint egy finom nyalókát, néha körülölelte a nyelvével, meg-megszívta. Olykor kicsusszant a szájából, mert keze még mindig a feje fölött volt, még mindig nem volt lehetősége rá, hogy használja, így nem tudta megtartani. Tristan egy ideig érdeklődve nézte az arcát, figyelte, ahogy hímtagja ki-be csúszik a fehér fogak között, bámulta a lány hol lehunyt, hol tágra nyitott szemeit, és igazából egészen kedvelte azt, amit csinált vele, noha volt ennél ügyesebb szeretője is.

Most, hogy inkább kezdő módjára kényeztették, mint vér profin, eszébe jutott, milyen különleges élvezetet lehet találni a szűz lányok ágyában, persze Regina nem volt az, de ugyanakkor túl tapasztaltnak sem tűnt. Fiatal volt még, és nyilván nem egy kis könnyű nő. Neki adta magát, mert ő egyszerűen ellenállhatatlan volt, de más fiúnak valószínűleg nem dőlt volna be ilyen könnyen.

Egóját meglegyintette a tudat, hogy bár úgy használta Reginát, mint egy kis kurvát, a lány mégis kívánja őt. Nem elégítette ki, ennek ellenére szomjazza a nedveit, és készségesen szívja magába méretes férfiasságát, miközben megkötözött kezei meg-megrándulnak, ahogy legszívesebben megragadná, és úgy is kényeztetné. Ez valami felemelő érzés volt, jobban élvezte ezt a hatalmat, mint magát a kényeztetést. A lány most már szabad kezet adott neki, és nem állt szándékában egy ilyen lehetőséget elszalasztani.

Megragadta a fejét, és megtartotta, úgy nyomta belé a hímvesszőjét, ami többször is megérintette a torkát, amitől öklendezni kezdett. Ilykor kissé kijjebb húzta, de nem távolította el a puha ajkak közül. Csípője mozgatásával irányította péniszét, ami vígan ficánkolt a meleg, oltalmazó lyukban, ami mintha csak azért lenne, hogy élvezethez juttassa.

A lány szeme könnybe lábadt, Tristan lehajolt, lecsókolta a kis igazgyöngyöket a szeméről, és mikor újra annyira mélyre nyomta belé a péniszét, hogy Regina öklendezni kezdett, közel hajolt hozzá, becsókolt a fülébe, majd belesúgott: – Ha azt akarod, hogy abbahagyjam, csak nyüszíts, és kiveszem a szádból. Azt szeretném, hogy most már élvezd te is, hogy jó legyen neked is, hogy érezd azt, amit én.

Regina nem igazán élvezte a dolgot, de bólogatott, és úgy tett, mintha jó lenne neki. Persze rossz nem volt, semmiképp, legfeljebb az öklendezések, amiktől szakadatlan folyt a könnye, de igazából Tristan pénisze nagyon is finom volt, a szájába szivárgó váladék íze jól esett a nyelvének és torkának, csak hát megalázó volt ez így, hogy nem volt irányítása, de valahol izgalmas is, mert bizalomjátéknak érezte.

Hosszú perceken át a fiú hagyta, hogy kedvére játszadozzon a péniszével, de aztán két kézzel megragadta a fejét, és erősebben kezdte mozgatni a csípőjét. Regina most már nem tudta nyelvével cirógatni a vastag hímvesszőt, mert az ki-be járt a szájában, hol teljesen kitöltötte a kis űrt, hol szinte kicsusszant belőle, de mindig visszatért, néha gyengébben, máskor kifejezetten durván, miközben Tristan zihálása nyögéssé változott, majd nyöszörgéssé, végül lihegéssel vegyes nyögdécseléssé. Regina érezte, ahogy a forró szerelemrúd neki-neki ütődik a torkának, ahogy a langyos nedv végigfolyik a nyelvén, és tehetetlenül várta, hogy valami változzon. Szerette volna inkább tovább szopogatni, ízlelni, ölelgetni a nyelvével, izgatni, de most egyáltalán nem volt hatalma. A fiú számára csak egy eszközt jelentett, ami nem mozdul, csak befogadja őt, és elnyeli…

Aztán egyszerre forró nedvesség áradt szét a szájpadlásán. Tristan erősen tartotta a fejét, miközben a fehér nedv betöltötte az összes fennmaradó űrt. Regina könnyein keresztül látta a fiú élvezettől kipirult arcát, megránduló vonásait, és hallotta a torkából feltörő hörgő hangot is, ami nagyon is szexi volt, annyira, hogy kárpótolta minden kellemetlenségért.

Újra ő maradt kielégületlen, mégis jobban érezte magát. Kapott egy ígéretet, hogy ő sem marad majd gyönyör nélkül, és a népszerű fiatalember annyira vonzó volt, olyan nagyon csodálatos, annyira tébolyítóan gyönyörű – mert hát az volt, nem talált jobb szót a külsejére -, hogy csekély árnak tűnt saját baja, ha boldoggá tehette.

Tristan kihúzta a péniszét a lány szájából, és kissé megemelte a fejét, hogy kifolyhasson belőle a felesleges ondó. Regina nem szólt semmit, kicsit köhécselt, egy részét lenyelte, a maradékot hagyta távozni, aztán kérdőn nézett rá, tekintete tele volt reménnyel és elvárással, és a fiú bevallotta magának, hogy kedvét leli ebben a kis csendes egérkében.

A kecses kandúr lejjebb csúszott, hogy végre eleget tegyen a kötelességeinek. Mivel legfőbb fegyvere ellőtte minden munícióját, a második halálos csapást vetette be a kiszolgáltatott punci ellen. Először a nyelvét használta, aztán az ujjait. Fel-felnyúlt a lányba, olykor megnyalta, megszívta, aztán ujjaival dörzsölgetni kezdte, közben ajkai elindultak felfelé a hasán, megkeresték a mellbimbóit, megharapták, beszívták, körbejárták és izgatták, ahogy csak telt az erejükből.

Regina egyre hevesebben nyögdécselt, élvezettel vonaglott a puha talajtakarón, kéjesen nyüszített, hol felemelte a lábát, hol összezárta vele a fiú csípőjét. Tristan egyre inkább érezte hímtagjában a hajlandóságot egy utolsó bevetésre. Már éledezett, meg-megrándult, kezdett erőre kapni, és minél tovább izgatta a lányt, minél inkább előkészítette a vagináját, minél jobban benedvesítette, annál merevebbé vált.

Előre hajolt, csókolta mindenhol, ahol érte, a száját, a szemét, az orrát, a füleit, a nyakát és a mellkasát, a gyönyörű halmokat, amik most is feszes bimbóval meredeztek az ég felé, és a köldökét, amit különösen izgatónak talált – ez volt az egyik gyengéje, mióta csak az eszét tudta.

Mikor már úgy érezte, tovább nem bír uralkodni magán egyikük sem, felemelte a lány derekát, és lassan becsusszant a hüvelyébe, majd lüktető vesszőjével elhintette benne a mennyországba vezető úton az útjelző rózsaszirmokat.

Testük egyszerre vonaglott a felkelő nap meleg sugarai alatt. Érezték a nyíló virágok terjedő illatát, hallották az ébredő madarak csivitelését, miközben saját szívük őrülten dübörgött a fülükben. Testük édes táncba kezdett, ringott, emelkedett, süllyedt, egyesült, finoman szétvált, aztán újra egymásra talált, végül együtt emelkedett, egymáshoz simult, forrt, lüktetett, és majd szétvetette az energia.

Tristan lihegve csókolta a lány fülét, miközben az a nyakát nyaldosta. A fiú végigsimított a még mindig feszülő karokon, és anélkül, hogy elvált volna ajka a lányétól, eloldozta a szoros bőrköteléket. Regina, ahogy érezte kezei szabadságát, azonnal rabul ejtette velük a fiú nyakát. Ölelte, simogatta, kiélvezte, hogy végre megérintheti. Olyan erősen szorította magához, hogy mellkasuk összepréselődött, keblei nekifeszültek az acélos felsőtestnek, miközben lábaival körülzárta Tristan derekát, aki gyorsított csípője mozdulatain, erőszakosabban tette magáévá a szépséget, aki élvezettel sikoltozta az éjszakába növekvő gyönyörét.

Miközben az égről távoztak a csillagok, és a hold annyira elhalványult, hogy már nem is látszott, ők egyszerre siklottak bele az orgazmus átütő erejű robbanásába, egyszerre öntötte el őket a földöntúli forróság és kibírhatatlan szenvedélyű beteljesülés. Még falták egymást, még ringatóztak a nem létező dallam ütemére, még összeforrt az ajkuk, miközben Tristan érezte, hogy lohadni kezd az erő legizgalmasabb testrészében.

Csak most ébredt rá, hogy a lányban élvezett el, de nem aggódott túlzottan, már kétszer elsült előtte, valószínűleg minden éles töltényét előtte már, és csak a vaktöltények maradtak, amik nem sok vizet zavarnak. Ennek ellenére odahajolt a lány füléhez, és belesúgott.

– Szedsz fogamzásgátlót?

– Hogy? – kérdezte zavartan Regina, és kiábrándultan pislogott a fiúra. – Nem, dehogy – csóválta a fejét.

– Oké, akkor kapsz tőlem egy bogyót a kisházban. Esemény utáni tablettát, ami megakadályozza, hogy maradandó élményt nyújtson mindkettőnk számára ez a légyott.

Meglepte, hogy a fiú ilyen brutális közös együttlét után képes ilyesmivel foglalkozni. Benne ez fel sem merült, és most, hogy eszébe juttatta, hogy ilyen kíméletlenül terelte a szót erre a témára, a lány boldogsága elhalványult, és helyét valami szörnyűséges csalódottság vette át. Hát tényleg ennyire könnyen túl tudta magát tenni ezen a csodán? Tényleg mindössze ennyit ért számára az egész? Még ki sem folyt testéből a magja, még ki sem hűlt bőre a teste után, máris az arcába vágja ezt, mintha ez nem várhatott volna egy órát, mintha nem beszélhették volna meg a házban.

Szomorúan hunyta le a szemét, és arról győzködte magát, hogy a fiú tapintatlansága semmi ahhoz képest, amit együtt átéltek, hogy ez nem számít, ha valaki ilyen tökéletes élvezetben tudja részesíteni. Mégis csak ez volt élete legjobb éjszakája, és soha nem volt része ilyen fantasztikus szeretkezésben, mégha többször is kiborult közben, mégha nem is bánt vele a festő úgy, mint egy úrilánnyal. Talán pont ezért élvezte igazán, talán ez volt az az újdonság, ami fűszerként hatott az egészre. De most mégis lerombolta ezt a remekül felépített együttlétet. Valahogy hirtelen távolinak és meg nem történtnek érezte.

Tristan kinyújtóztatta az izmait, aztán feltérdelt, és a lány arcához tolta a péniszét.

– Letisztíthatnád, ha már benned lett utoljára elsütve.

Olyan kiábrándító volt a viselkedése. Annyira közönyös, olyan nagyon utálatos, mert bár hangja édesebb volt a méznél, szavai savként martak a lány szívébe. Boldogsága szertefoszlott, most már véglegesen, de azért bekapta a fiú felkínált vesszőjét, és alaposan lenyalogatta, kiszívta belőle nem létező szerelmükért ontott minden cseppjét, és lemondóan sóhajtotta ki magából, mintegy búcsút véve tőle.

Egész eddig azt gondolta, azt hitte, a fiú csupán ilyen furcsa módon éli ki magát a szexben, de most már tudta, megértette, hogy ez csak egy egy éjszakára szóló játék volt, semmi több. Rájött, hogy a fiú nem dédelgetett terveket az éjjel, ahogyan ő tette. Nem fogja társává tenni, nem fogadja majd magához, nem nyújtja felé a kezét, hogy belecsúsztathassa a tenyerét. Megkefélte, kíméletlenül használta őt, elszórakozott benne és rajta, de ennyi volt. Csak ennyit akart, semmi többet.

Tristan megrázta még egyszer a bágyadt kígyót, ami alattomosan bólintott a lány felé, majd felhúzta a farmert, és ezzel elrejtette őt Regina vádló szemei elől. Felvette a földről az öngyújtóját, és a megmaradt szál cigarettát, amit azonnal meg is gyújtott. Már úgyis mindegy, gondolta magában, így bűntudat nélkül fogadta be tüdeje a füstfelhőt, amit belekényszerített. Mikor végre a lányra emelte tekintetét, meglepetten jött rá, hogy az nem bújik bele a melltartóba és a bugyijába.

– Most mi a fasz van? – kérdezte türelmetlenül, mert már megunta az egészet, és szeretett volna a kisházban lenni, ahol régen kihűlt a tea, pedig pokolian szomjasnak érezte már magát.

– Csupa nyál – emelte fel a földről a lány az egykor erotikus darabokat, amik most inkább gusztustalanul néztek ki.

– Most basztalak meg, ömlik belőled a spermám, nem kurvára mindegy, hogy nedves-e az a vacak? Gondolod, ha tisztát vennél, az nem lenne az az ondóm után?

Faragatlan szemét, ennek tartotta most már. Megkapta, amit akart, és ezzel a múltba veszett az udvariassága, a kedvessége és figyelmessége. Mindent elrontott, még a szeretkezés szép emlékét is. Olcsó ringyónak érezte magát, amiért összefeküdt ezzel a szemét alakkal. De nem tehetett róla, még most sem bírt szabadulni az élmény emlékétől, az izzó tekintetek nyújtotta lángolástól, az arcának látványa okozta mámortól. Egyszerűen annyira tökéletes volt ez a férfi, olyan szívszaggatóan csodálatos szerető, olyan brutálisan kemény és érzéki, annyira kívánatos…

Magában azon töprengett, mit gondoljon róla. Vajon újra megtenné, vagy megtette volna, ha tudta volna, hogy ez lesz a köszönet? Most hajlandó lenne folytatni, tudva, hogy mit várhat cserébe a testéért?

Felhúzta a lucskos fehérneműt, és megalázottan indult a festő után, aki hatalmas léptekkel haladt előre. Nem maradhatott le, mert nem ismerte a járást, fogalma sem volt, merre lehet a ház, és a nappali erdő semennyivel nem tűnt ismerősebbnek számára, mint amilyennek éjjel érezte.

Gyorsan haladtak, meglepően hamar elértek a házig, bár éjjel jóval több időt töltöttek odakint tekeregve. Talán mert Regina össze-vissza mászkált, most pedig egyenesen haladtak, amennyire az erdő engedte számukra.

Tekintete folyamatosan a fiú feszes hátsójára tapadt, eltűnődve nézte a két kemény kis szigetet, amiket egy szépséges kis ösvény választott el egymástól. Most, hogy Tristan nem látta az arcát, megengedte magának a vágyakozó pillantásokat. Legszívesebben megragadta volna, közelebb rántotta volna magához, és ujjait rászabadította volna arra az izgalmas kis vájatra. Szerette volna letépni a nadrágját, és kinyalni, ahogy ő tette vele korábban, mikor még a fövenyen feküdt, kiszolgáltatva kényének-kedvének.

Korholta magát, hogy még most is így gondol rá, telve izgalommal, reménykedve, sóvárogva… Vajon mit tud ez a szörnyeteg, ami így vonzza, ami ennyire elveszi az eszét. Vajon hogyan éri el, hogy az ördög helyett egy angyalt lát benne, egy gyönyört hozó jelenést, egy csodás isteni ajándékot. Erről eszébe jutott, hogy miként festett a fiú a kisház ajtajában állva, körülölelve a lágy fénytől. Mint egy szépséges kísértet, egy ragyogó álomkép…

Letörölte a kicsorduló könnycseppet, félt, hogy árulójává válik, de a fiú egyszer sem fordult hátra, hogy ellenőrizze, egyáltalán tudja-e tartani a tempóját. Egyszerűen már nem mutatott semmi érdeklődést iránta.

Mikor beléptek a kunyhóba, ami így a nap fényében fürödve is romantikusan káprázatos volt, talán még jobban is, mint éjszaka, Regina felment az emeltre, és összeszedte a holmiját. Éppen felvette a nadrágját, mikor a házigazda belépett a fürdőszobába, és végigmérte.

– Mosd le magadról azt a trutyit, mielőtt elmész.

Most is rideg volt, akár a magányosan álló fűzfa egy tisztás közepén, de mégis mutatott némi törődést, ami megérintette a lány szomorkodó szívét. Van benne emberi érzés. Bár fagyott a szíve, talán fel lehetne olvasztani, kitartó munkával, sok-sok küzdelem árán. Talán nem reménytelenül érzéketlen és közönyös.

– Jobban szeretnéd, ha már elhúznék végre – jegyezte meg végül, miközben felvette a földről a felsőjét is. Tristan közelebb lépett hozzá, kivette a kezéből a ruhadarabot, és felsóhajtott.

– Nem ígértem neked semmit, baby. Dugtunk, egészen jó volt, ami azt illeti, nem mondom, hogy életem első tíz numerája közt vagy, de nem is a sor végén kullogsz. Élveztelek, és tudom, hogy te is bírtad az egészet. Mi mást akarhatnánk még egymástól?

Regina állta könyörtelen tekintetét, miközben hűvös őszintesége megrémítette. Hazudhatott volna, mondhatta volna, hogy számára is különleges élmény volt, vagy legalább ne minősítette volna le egy hétköznapi pásztorórává, ami semmit sem jelent, amire emlékezni sem fog egy hónap múlva. Miért kellett ilyen gorombának lennie? Tényleg nincs szíve ennek a szépséges fiúnak? Vagy van, csak kőből?

– Kapcsolatot? Randevúkat, ismétlést?

Tudta, mit gondol erről a fiú. Az arcára volt írva, de képtelen volt magában tartani. Nem tehette, mert minden negatívuma ellenére Tristan igenis pokolian izgalmas volt. Közönyössége csak feltüzelte a lányban azt a kis cafkát, akit ő támasztott fel, nem is, mert eddig a létezéséről sem tudott. Tristan teremtette, ő hozta létre, és a lány úgy érezte, a fiúra van szüksége ahhoz, hogy életben tartsa. Mert ezt akarta! Nem vágyott arra, hogy újra jó kislány legyen. A kurvája akart lenni, ha csak így maradhat vele. Újra akarta a kegyetlen szexet, hogy megkötözze, hogy kiélvezze, hogy magáévá tegye és aztán tudomást se vegyen róla. Mindez izgatta, lázba hozta… Gyűlölte, de közben vágyott is rá, megvetette, de mégis rajongva figyelte az arcát, ami nem tükrözött érzelmeket.

– Ismételni akarsz? Fura csaj vagy te – csodálkozott a fiú, majd sóhajtott egyet. – Zuhanyozz le, mert bűzlesz a testnedveimtől. Csinálok valami reggelit, aztán elkísérlek az autóútig. Hívok neked egy taxit, ami elvisz, ahová csak akarod.

– Többé nem látlak, ugye? – kérdezte a lány lemondóan. Tristan nem felelt, csak a kezébe nyomta a ruháit, és magára hagyta, de az ajtót behúzta maga mögött, mielőtt távozott. Regina szemét könnyek lepték el, de azért megengedte a vizet, és levetkőzött.

Tristan kilépett a kis folyosóra, és elindult a földszint felé, hogy végre oltsa a szomját. Másfelől ott tartotta a cigarettáját, és újra rá akart gyújtani. Nem tudott eligazodni a lányon. Tiltakozik, aztán kihívja őt, majd újra tiltakozik, aztán szemlátomást beleéli magát az egészbe, majd duzzog, utána átadja magát… Most meg ez! Randi, ismétlés KAPCSOLAT! Még mit nem!

Leért a konyhába, és töltött magának egy bögre teát. Belekortyolt, de közben tovább töprengett. A szekrényből kivett egy bontatlan Marlborót, feltépte a nejlont, és a kukába dobta, felrántotta a fedelet, és kicibált egy szálat, de nem vette rögvest a szájába. Az ujjai között forgatta, tekintetével a plafonról lelógó kékesszürke csillárt bámulva.

Mihez kezdjen most? Jó csaj, ez vitathatatlan, ráadásul, amikor éppen nem ellenkezett, egészen kellemesen eljátszogatott vele. Finom illata volt, amíg be nem mocskolta az ondójával. Kedvelte a hangját, legalábbis, mikor nyögdécselt, és nem hülyeségeket dumált. Az is igaz, hogy akkor sem untatta túlságosan, mikor még bele sem fogtak a játékba. Nem beszélve a vadászosdiról… az tényleg szórakoztató volt! Spontán, kreatív és tüzes. De mégiscsak megkapta már, kiélvezte, megkefélte… Viszont talán még tudná használni, ha nagyon unatkozik, és nincs kedve időt fordítani arra, hogy felszedjen valakit.

Tristan tisztában volt azzal, hogy a lány új arcát ismerte meg ezen az éjjelen. Felismerte magában a mazochista hajlamot, meglátta a szende álarc mögött megelevenedő ribancot, és tetszett neki ez az idegen szuka, aki sokkal bevállalósabb volt, mint ő! Ha ezt veszi alapul, nem kizárt, hogy a kis kurva szabadon engedése még okozhatna neki örömöket. Ha hagyná még egyszer feléledni ezt a kis szex éhes vadmacskát, talán újra adhatna magának valami élvezetest. Ha csak annyira lenne jó, mint ez volt, megérné a próbát.

Nem tudott dönteni. Utálta az ismétléseket, de ugyanakkor ez mégsem volt hagyományos kúrás. Érdekesnek találta, és újszerűnek is. A lány meglepte, ezt nem tagadhatta, de vajon újra képes volna rá?

Fél órával később, miután csendben elfogyasztották a szendvicseket – és Tristan belediktálta a lányba az ígért tablettát -, elindultak az út felé, ahol a taxi vár majd rájuk. Tristan jó kedvében volt, leveleket és ágakat tépkedett le útközben, szétmorzsolta őket az ujjai között, aztán szagolgatta a kezét, aminek tömény, és erős illata volt. Néha megállt, szemügyre vette a fákon ugrándozó madarakat, egyszer leguggolt, és meglesett egy vaddisznót, ami tőlük nem messze csörtetett.

Most, hogy a természet elvonta a figyelmét, újra vonzónak tűnt a lány szemében. Gyermeki lelkesedéssel szemlélte az erdőt, mintha először látná, pedig láthatóan nagyon is jól kiismerte magát benne. Regina szerette volna még látni. Szinte belesajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy soha többé nem érezheti pulzáló hímtagját a vaginájába siklani.

– Akarlak! – súgta maga elé csendesen, amíg a fiú felhúzta magát egy faágra, és onnan a lábait lóbálva el nem rugaszkodott. Vagy másfél méterrel messzebb ért földet, és vigyorogva egyenesedett fel. Szemében megcsillant a nap sárgás fénye, és hirtelen nem tűnt utálatosnak, ridegnek és közönyösnek. Mintha valami isteni erő elmosta volna a hűvös énjét, és visszacserélte volna arra a bájos és kedves fiúra, aki a szeretkezés előtt volt.

Megérkeztek, a kocsi már ott állt az út végén, és rájuk várakozott. Tristan odarohant, előre kifizette, jó sok pénzt hagyva a férfinál, aki a volán mögött ült, majd visszabaktatott a lányhoz, aki keserűen nézett rá.

– Isten veled! – motyogta a lány.

– Viszlát! – mosolyodott el a fiú sejtelmesen, és megcsókolta még egyszer, utoljára.

Csak egy fél óra múlva, otthon vette észre, hogy a nadrágja zsebében ott volt egy cetli, a fiú telefonszámával. Majd kiugrott a bőréből örömében, de megfogadta, sokáig nem hívja majd fel!

Szerző: Audry

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Tristan és Regina - A gyönyör országa 2. rész 18+, 10.0 out of 10 based on 3 ratings