Rohanok, üldöz a magány
Egyedül vagyok, nincs több talány.
Félek az élettől, félek mindentől,
Félek a haláltól, az ismeretlentől.

Tudom, hogy itt vagy, rám vigyázol,
De mégis kegyetlenül hiányzol!
Mutasd magad, csak mégegyszer lássalak.
Csak utoljára karjaimba zárjalak.

Nem látlak, de tudom, hogy nézel…
Megállt szívedben sajnálatot érzel…
Ha tehetnéd, talán megölelnél,
De kezed engem el mégsem ér.

Tehetetlenül nézed, ahogy sírok,
Hogy könnyeken át verset írok…
Látod, e sorok Neked szólnak…
Könnyeidre szívem dobbanásai válaszolnak.

Minden betűm egy-egy könnyem.
Halálodat nem dolgozom fel könnyen.
Hiányod pótolhatatlan…
Tudom, én sem vagyok halhatatlan.

Adj nekem erőt az élethez…
A végtelennek érzett évekhez…
Vigyázz rám, amíg élek…
De ha meghalok, légy ott…kérlek!

2008.05.04

Szerző: Judy

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Két világ, egy érzés, 10.0 out of 10 based on 4 ratings