Prológus

  Hasztalan azon gondolkodni, a dolgok miért alakulnak úgy, ahogy alakulnak. Az ember kevés befolyással bír az életére. Néha, ha már úgy látszik, nincs kiút a mókuskerékből, történik valami, ami mindent megváltoztat. Ha a sors kőbe van vésve, egy vésővel talán átfaraghatjuk a betűket. Kérdés, van-e hozzá elég erőnk és kézügyességünk…

* * *

Napjainkban:

Dark Falls Daily:

  Rendhagyó napok elé néz kisvárosunk most, hogy sok évi várakozás után a világsztár végre visszatért gyökereihez.

Angel, az ország legnépszerűbb és legsikeresebb előadója, aki most már nemzetközileg is minden slágerlista élét kibérelte magának, ma reggel nyolc óra tíz perckor megérkezett magángépén Silvertown repülőterére, ahonnan limuzinnal folytatta útját Dark Fallsig. A vonzó énekes jelenleg a város egyetlen szállodájában, a Dark Falls Hotelben piheni ki az út fáradalmait, ahol felkészül a holnap esti, a Dark Falls Sportcsarnokban megrendezésre kerülő koncertjére is.

  Egyelőre csak annyit sikerült megtudnia lapunknak, hogy Angel a koncertet követő délután sajtótájékoztatót tart, ahol többek között a közelgő esküvőjéről is beszél majd. Az már bizonyos, hogy a leendő ara a közeljövőben csatlakozni fog vőlegényéhez, mert ha igazak a pletykák, az ifjú pár Dark Fallsban szeretne örök hűséget esküdni egymásnak.

  Rosszmájú barátok azonban tudni vélik, hogy a jegyespár valójában nem táplál egymás iránt gyengéd érzelmeket, és a leendő frigy csakis érdekházasság lesz. Bár pillanatnyilag mindez csak szóbeszéd, tény, hogy a pár még soha nem jelent meg együtt a nyilvánosság előtt, és bár bejelentették az eljegyzést, a zártkörű vacsorára nem volt hivatalos a sajtó.

  Mindenesetre, ha igaz a hír, és az énekes valóban csupán bizonyos érdekek miatt kötteti be a fejét, sok rajongójának fog apró darabokra törni a szíve.

  Reményeink szerint a sajtótájékoztató során az ifjú idol részletesen reagál majd az őt és menyasszonyát ért vádakra, és kiderül, hogy ismét csak egy lejárató kampány áldozata lett, ami nem először fordulna elő. Nehéz volna elhinni, hogy egy olyan sikeres és népszerű fiatalember, mint Angel, ilyen kényelmetlen helyzetbe hozná magát, főként, mert sokszor hangoztatta korábban, hogy mindössze egyszer kíván megházasodni, és soha nem áll szándékában megszakítani Isten előtti fogadalmát.

 

* * *

Dark Falls News:

  Soha nem látott őrület vette kezdetét ma délelőtt a Dark Falls Hotel előtt, mikor Angel, a népszerű listavezető énekes megérkezett albumbemutató koncertkörútja utolsó állomására, melynek szeretett városunk ad otthont.

   A holnap rendezett nagyszabású fellépés egy rendkívül sikeres turné záró estje lesz. A Silent Soul című album bemutató koncert sorozata az egész világon döbbenetes visszhangot keltett, a látvány és újszerű hangzásvilág minden kritikus képzeletét felülmúlta. A közönség tombolva őrjöngte végig az összes érintett városban és országban a zseniálisan felépített előadást, ami véglegesen beírta a zenei történelemkönyvekbe Angel nevét.  

A köztudottan visszahúzódó ikon holnapután hivatalos sajtótájékoztatót tart, ahol a készülő új albumon kívül a jövőbeli egyéb terveire is ki szeretne majd térni. A közvéleményt azonban pillanatnyilag sokkal jobban foglalkoztatja a fiatal tehetség magánélete, ami most fontos változások előtt áll, ha igaz a hír, hogy nemsokára Angel kilép majd a szinglik táborából, és megnősül.

  A rajongók kétkedve fogadták a hírt, noha az énekes szóvivője a nyilvánosságnak is bejelentette, hogy a sztár eljegyezte magát egy ismeretlen hölggyel. Az ara személye ugyan kérdéses még, és jelenleg Angel hírzárlatot rendelt el a személyes környezete számára, egyesek mégis úgy gondolják, hogy a közelgő esküvő a legkevésbé sincs kedvére egyik érintettnek sem. Hogy igaz-e a pletyka, vagy csak egy újabb rosszindulatú próbálkozás a féltékeny ellentábor részéről, nem tudni, ám azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a jegyes pár még egyszer sem jelent meg a nyilvánosság előtt. Vajon mi lehet az oka a titkolózásnak?

  Miközben a világban mindenki a hír hitelességével van elfoglalva, Dark Falls polgárait jelen pillanatban valószínűleg jobban érdekli a forgalmi dugó, ami a Hotel előtti parkban várakozó rajongók miatt alakult ki, akik már az úttesten is gyülekeznek, csak hogy láthassák kedvencüket.

  Noha az énekes mindig is közvetlen viselkedést tanúsított a rajongói felé, annak ellenére is, hogy közismerten magának való típus, a mai napon még semmilyen módon nem vette fel a kapcsolatot a miatta ácsorgó, többségében lányok alkotta zajos csődülettel. Elképzelhető, hogy valóban depressziós volna, vagy ez is mindössze egy irigyek által terjesztett pletyka csupán?

  Mindenesetre, mi izgatottan várjuk a holnapi fellépést, és előre megelőlegezzük az osztatlan sikert városunk szülöttjének, aki azóta nem látogatott el hozzánk, mióta megjelent első önálló albuma, az Angelic sigh.  

* * *

Dark Falls Journal:

  Talán még soha ekkora felhajtást nem láttak a poros utcákban lakó nyugodt, csendes élethez szokott polgárok, mint ami a mai délelőttön vette kezdetét. Angel, aki Dark Fallsban látta meg a napvilágot, pontosan huszonhat évvel ezelőtt, most visszatért a gyökereihez, hogy utolsó albumának záró koncertjét nálunk rendezze meg.

Ha önmagában nem okozna elég zűrzavart az ifjú énekes jelenléte, a hatalmas kamion, mely egész nap a környéket járja, megteszi. A fehér jármű oldalai különleges vetítő panellel vannak ellátva, melyeken folyamatosan a híresség klipjei, interjúi és nyilvános szereplései láthatóak, a kamion tetejére szerelt külön hangfal segítségével hanggal is felruházva. A helyenként hosszú percekig parkoló különleges jármű szokatlan izgalmat hozott a járókelők életébe.

  Mindemellett, reggel óta mindenhol csak egy témáról lehet hallani. Városunk lesz az egyetlen olyan állomása a turnénak, ahol a televízió is közvetíteni fogja majd a nem mindennapi eseményt. A helyi egyetlen tévétársaságon – a DFS – kívül több nemzetközi csatorna is megkapta a jogot, így a Music Televisionon és más zenei adókon is nyomon követhetik majd az érdeklődők a monumentális előadást.

  Amíg a helyi rajongók, és a környező városokból érkező, illetve külföldről idelátogató érdeklődők felvillanyozva várják a holnap estét, a közvélemény még mindig az énekes közelgő esküvőjén csámcsog.

  A két nap múlva rendezett hivatalos sajtótájékoztatón remélhetőleg Angel végre bejelenti a szerencsés hölgy nevét, és a ceremónia várható helyét és időpontját is, legalábbis erre enged következtetni Tom Silvano – Angel szóvivőjének – korábbi kijelentése, melyben azt állította, hogy a népszerű színész-énekes a magánéletét érintő témákra is kitér majd a sajtóközleményben, illetve válaszol a felmerülő kérdésekre is. Alig várjuk…

 

Heaven and Hell 1. rész

„Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.”

Salvador Dalí

Tíz évvel korábban

Nem érzékelte jobban a fájdalmat, mint máskor. Nem volt fáradtabb, mint bármelyik hétköznap. Valami mégis megkülönböztette ezt az estét a többitől. Valami, amit nem értett, de minden egyes idegszálával sejteni vélt. A levegő várakozástól volt terhes, a szél túl gonoszan csapkodta a hullámokat a kikötő oldalának, a távolban a világítótorony fénye beleveszett a gyorsan, dühösen közelítő ködfelhőbe, ami úgy falta fel a hajóktól zsúfolt partot, mint egy bálna a planktonokat.

Casey megmozgatta sajgó vállait, hallgatva a csontok keserű ropogását, közben azon tűnődve, miért múlik olyan lassan az idő. Alig telt el három óra a nyolcból, amit a kikötőhöz tartozó piacon kellett minden nap eltöltenie, hogy annyi pénzt keressen, amiből eltarthatja az édesanyját és önmagát.

Már csak ketten maradtak, és az öccse, aki az édesanyja hasában készülődött arra a sanyarú világra, amit Casey már túl jól ismert. Az apja még gyerekkorában elhunyt, tüdőgyulladás vitte el, de legalább nem szenvedett sokat. Az anyja azóta is kereste azt a férfit, aki a helyébe léphetne, de valahogy nem volt szerencséje.

Felemelte a földről az üres ládákat, és egyenként dobálta őket a közelben várakozó kamion platójára. Unalmas és megterhelő munka volt ez, ami egy iskolában töltött nap után még jobban kiszipolyozta amúgy is elnyűtt testét, de nem volt választása. Egyedüli pénzkeresőként nem válogathatott az állások között, ráadásul végzettség nélkül nem szívesen alkalmazták normális helyeken.

Larry, a főnöke éppen a kamion sofőrjével tárgyalt. A férfi panaszkodott, hogy Casey egyedül nem elég gyors, emiatt mindig késve indul az áruval. Attól tartott, hogy az éttermek más beszállítót keresnek majd.

A fiú tisztában volt vele, hogy mindez nem az ő hibája. Larry szar alak volt, aki nem szívesen költötte a pénzt, csak megkeresni szerette. Azért őt vette fel, mert kellően olcsónak ítélte. Caseynek kellett az állás, így pofátlanul kevés pénzért is hajlandó volt elvégezni a legocsmányabb melókat is.

Bár jól hallotta a vitát, nem zavartatta magát. Nem először fordult elő, hogy valamelyik ügyfél panaszkodott a tempója miatt. Hiába hajtott minden éjjel, hiába erőltette meg magát, egyedül csak nem végezhette el három ember feladatait. Márpedig minimum ennyi alkalmazott kellett volna ahhoz, hogy megfelelő ütemben haladhasson. Egyszer meg is említette Larrynek, de a férfi azzal fenyegetőzött, hogy ha nem elégedett a munkájával, keres helyette mást. Noha nem félt tőle, hogy a férfi talál valakit, aki ennyiért megcsinálja ugyanazt, amit ő, jobbnak látta csendben maradni. Nem kockáztathatott.

Miután felpakolt minden ládát a kamionra, fellocsolta a földet, hogy eltüntesse a halmaradványokat, amik ellepték az egész környezetét. Szerencsére a bűzt már nem érezte, hozzászokott az orra, ahogy a tenger folytonos morajlása sem izgatta különösebben, viszont a részegen ordítozó munkásoktól kirázta a hideg.

Mind a hármat jól ismerte. A legidősebb Juan, Mexikóból vándorolt be. Feketén tartózkodott az országban már vagy három éve. Ahhoz képest, hogy nem rendelkezett vízummal és munkavállalási engedéllyel, elég problémás alaknak bizonyult, mindig csak a bajt kereste. Casey még sosem látta józanon, ahogy a két társát, Mike-ot és Maddockot sem, akik testvérek voltak, és egyformán otrombának és ijesztőnek tűntek.

Ezúttal egy prostituáltról cseverésztek, állítólag Juan minden féle módon a magáévá tette. A másik kettő kapott a történeten, és hangosan vihorászva faggatózott a részletek reményében. Casey azonban nem hitte, hogy az alkoholista idióta valóban elég belevaló volna ahhoz, hogy felszedjen egy ilyen nőt. Nyilván csak a szája nagy, és kitalálta az egészet. Igazából az sem érdekelte volna, ha tényleg igazat mond. Nem akarta hallani a mocskos párbeszédet, sem az obszcén megjegyzéseket. Csak a munkáját szerette volna a lehető legjobban elvégezni, de egyre inkább felzaklatta az a három fajankó.

Hogy elterelje a figyelmét, próbálta magában rendezni az aznapi tananyagot. Mivel tanulni sosem volt ideje, rendszerint munka közben igyekezett összeszedni a gondolatait az iskolában hallottakkal kapcsolatban. Talán ennek köszönhette, hogy a körülményekhez képest meglepően jó eredményeket ért el, habár évek óta csak azt olvasta el a könyvben, amit nem mondtak el órán.

Casey rendkívül jó memoriáját az apjától örökölte, de őszintén remélte, hogy többre jut majd vele, mint az örege. Az idősebb Jun szánalmas karriert hagyott a háta mögött. Gyakorlatilag mindennel foglalkozott élete során, amivel nem lehet sok pénzt keresni. Volt autószerelő, postás, gyári munkás, pék és takarító, dolgozott halászként, rakodómunkásként és bútorszállítóként is, de egyik állással sem tudta megteremteni a családja számára a megfelelő egzisztenciát.

Miután elveszítették a kenyérkeresőt, nyomorúságosra fordult egyébként sem rózsás helyzetük. Casey édesanyja varrónőként dolgozott, de két évvel a férje halálát követően felmondták a munkaviszonyát. Hónapokon keresztül segélyekből tartotta fenn magukat, majd elvitte a kis Caseyt egy reklámfilm válogatásra. Mivel a fiú már gyermekként is lányosan bájos vonásokkal rendelkezett, gyorsan felfigyeltek rá, így hamarosan már abból élhettek, amit az egymást követő reklámokért kaptak. Csakhogy ez a pénz túl kevés volt, főleg, hogy csak időnként jöttek felkérések.

Alig, hogy Casey betöltötte a tizenkettőt, az egyik producer állást ajánlott neki. Igazából csak azért foglalkoztatta a fiút, mert őszintén sajnálta. Heti háromszor iskola után az anyja elvitte a gazdag férfi otthonába, ahol mindenféle munkát megcsinált, amire képes volt a korából kifolyólag: füvet nyírt, ásott, leveleket gereblyézett, takarított a házban és sétáltatta a férfi két bulldogját.

Bár egy darabig egész jól érezte magát, végül kínossá vált számára ez a kegyelem munka. Tizennégy évesen elhatározta, hogy olyan helyre szegődik, ahol tényleg szükség van a dolgos kezekre. Így került Larryhez, aki feketén alkalmazta, és keményen kihasználta a fiú fizikális képességeit.

Casey hamar megtanulta, hogy Larrynél másképp mennek a dolgok, mint a producer háza táján. Ha hibázott, a férfi gondolkozás nélkül felképelte, de ez még mindig jobb volt, mintha elvette a pénzét, vagy visszatartotta néhány hétig. Sűrűn előfordult ilyesmi, főleg kezdetben, de az utóbbi hónapokban szerencsére leszokott róla.

Éppen a történelem anyagot próbálta rendszerezni fejben, amikor Mike hangosan felröhögött, és intenzív csípőmozgással igyekezett szemléltetni a nemi aktus során jól bevált technikáját.

Larry egy darabig ügyet sem vetett a halfeldolgozással foglalkozó fickókra, de úgy tűnt, egy idő után maga is megelégelte a modortalan üvöltözést. Azok az alakok sosem tudtak normál hangerővel beszélgetni. Casey ki nem állhatta őket.

– Elég már, fiúk! Legyetek tekintettel a kölyökre, hiszen gyerek még! Nincs szükség rá, hogy a ti nőügyeiteket kelljen egész éjszaka hallgatnia. Fogjátok vissza magatokat! – utasította őket rendre.

Casey nem örült, hogy Larry őrá hivatkozott. Tudta, hogy ez mit jelent. Amint a főnök távozott, azok hárman közelebb költöztették magukat a kamionhoz.

– Hé, te! – kiáltotta Maddock gúnyosan, mire mindannyian felröhögtek, mintha valami vicceset mondott volna. Casey feszülten pillantott a nagydarab munkásra, ügyelve arra, hogy elrejtse a bensőjében burjánzó undort, ami valahányszor rájuk nézett, vagy a közelükbe került, lüktetve cikázott végig benne, újra és újra megszorongatva a gyomrát, mint egy láthatatlan óriás vasmarka.

– Mi az? – kérdezte halk, visszafogott, de viszonylag közvetlen hangon.

– Dugtál már nővel, öcsi?
Nem tudta, mit felelhetne erre. Még a tizenhatot sem töltötte be, ráadásul annyi ideje sem volt magára, hogy aludjon egy jót, nemhogy még nőkkel hemperegjen. Az igazat megvallva még ágya sem volt, csak egy koszos, elnyűtt matraca, ami a csótányoktól hemzsegő földön kapott helyet a kályha mellett, hogy legalább ne fagyjon meg éjszakánként. Az egyetlen ágyon az anyja aludt, de nem is bánta, mert annyira régi volt már, hogy keményebbnek érezte, mint a földön kialakított fekhelyét.

A három amigó kíváncsian bámult rá, össze-össze nézve. Végül tanácstalanul felsóhajtott, és csóválni kezdte a fejét, remélve, hogy beérik ennyivel.

– Mi a szösz? Há’ férfi vagy te egyáltalán? – csattant meglepetten Juan. Maddock felvihogott.

– Ha már itt tartunk, inkább tűnik lánynak!

Casey nem vette sértésnek a megjegyzést, bár tudta, hogy a férfi annak szánta. Tisztában volt vele, hogy a legkevésbé sem férfias az arca. Az iskolában is sokszor piszkálták emiatt a többiek, bár a lányoknak így is nagyon tetszett, noha nem mutatott feléjük különösebb érdeklődést.

Az egyetlen, aki nem hagyta teljesen hidegen, Lory Swan volt. A lány többször is egyértelmű jelét küldte annak, hogy vonzódik hozzá, Casey pedig csak azért nem tett egyetlen lépést sem az ügyben, mert ki nem állhatta Lory bátyját.

Ted Swan igazi szemétláda volt. Az a fajta fiú, akitől mindenki fél a suliban, és aki az intellektuális téren fellépő hiányosságait erőszakosságával igyekezett kompenzálni. Casey, amennyire lehetett, elkerülte, de Lory iránti plátói érzései így is nyilvánvalóak maradtak.

Legutóbb két hete került összetűzésbe a nagyképű Swannal, amikor iskola után Loryval az udvaron beszélgettek. Akkor a diákok túlnyomó része szemtanúja lehetett annak, hogyan veri meg Caseyt a nála két évvel idősebb fiú. Persze, ha Casey visszaütött volna egyszer is, talán másképp alakul a kapcsolatuk, de valahogy sosem vitte rá a lélek, hogy verekedjen. Az apja mindig arra tanította, hogy csak az érvel az öklével, akinek nem állnak más eszközök a rendelkezésére. Ez az intelem még hosszú évek múltán is visszhangot vert a fejében, valahányszor kínos helyzetbe került.

Miközben a csípős levegő az arcába mart, a három férfi tovább nevetgélt, Casey pedig mindent megtett azért, hogy láthatatlannak látszódjék, de hiába. Juan megállt a kamion platójánál, és felnyújtott egy doboz füstszűrő nélküli cigarettát a pakolászó kölyöknek.

– Hé, te? Szíttál má’ ilyet?

A fiú csak egyetlen pillantást vetett a felkínált dohányárura, aztán elfordult, és tovább rendezgette a ládákat.

– Nem – felelte anélkül, hogy visszanézett volna.

– Akkó gyere, azt próbáld ki! Jó cucc, nekem e’hiheted.

– Kösz, de inkább kihagyom – morogta csendesen, azon töprengve, miként szabadulhatna meg a három idiótától. Biztos volt benne, hogy maguktól nem fognak leszállni róla.

– Te, gyerek, igyá’ velünk egyet! Most megyünk szünetre. Mibe, hogy anyád még sosem rakott eléd igazi italt. Mit szóná’ egy korsó sörhöz, he?

Igaza volt Juannak. Még soha nem ivott alkoholt, se sört, se mást. Az iskolában a többiek már mind kipróbálták a tiltott dolgokat, de Caseynek nem volt ideje ilyen bolondságokra. Nem is szorult rá arra, hogy mesterségesen bódítsa magát, mert egy-egy munkanap után olyan fáradtan zuhant a matracra, hogy látni sem látott már az álmosságtól kiásítozott könnyeitől.

Mivel minden nap hajnali négyig dolgozott, és alig néhány órája maradt csak arra, hogy kipihenje magát, semmilyen szabadidős tevékenységre nem szakíthatott időt, igaz, nem is voltak barátai, akikkel eljárhatott volna iszogatni.

Amikor nem dolgozott, az iskolapadban ült, és erősen koncentrált minden elhangzott szóra, hiszen otthon nem volt lehetősége megtanulni azt, ami nem maradt meg a fejében a suliban. Általában még a buszon is a könyveit olvasgatta, hogy átnézze, mik azok a dolgok, amiket a tanár nem mondott el órán. De sajnos olykor annyira kimerültnek érezte magát, hogy átaludta a közel egy órás utat, így csak reménykedhetett, hogy aznap nem fogják rajta számon kérni az otthonra feladott anyagot.

Casey nem verte nagydobra a suliban az életmódot, amit folytatott. A tanároknak fogalma sem volt arról, hogy minden éjjel a kikötőben gályázik. Azt gondolták, hogy az édesanyja keresetéből élnek, és az asszony nem is tett semmit annak érdekében, hogy ezt megcáfolja. Casey hálás volt ezért, mert ha kitudódott volna, hogy alvás helyett dolgozik éjszakánként, talán még a gyámügyet is rájuk küldik a pedagógusok, márpedig a legkevésbé sem vágyott rá, hogy intézetbe zárják egy csomó idegen kamasz közé.

Mivel Juan már türelmetlenül köszörülgette a torkát, ismét vetett rá egy pillantást, nehogy felbőszítse.

– Sok a dolgom, nincs időm pihenni.

– Hallottátok ezt, fiúk? Nincs ideje pihenni – nevetett fel Maddock, mire ismét Juan vette át a szót.

– Tudod, kicsi fiú, Larry sokat baszogat minket miattad. Aztat mondja, hogy mi nem dógozunk elég keményen, és hogy még egy korodbeli kis mitugrász is jobb munkaerő nálunk. Szóval jó vóna, ha visszavennél kicsit, kölyök, mert kell nekünk ez a meló, értve vagyok?

Fogalma sem volt, mihez kezdjen. Ha nem dolgozik elég jól, Larry talán lapátra teszi, viszont ha továbbra is minden erejét belefekteti a munkába, a három bunkóval gyűlhet meg a baja. Végül úgy döntött, az lesz a legjobb, ha hallgat, akkor talán tovább állnak.

Egy darabig a trió némán várakozott, aztán egyszerre Juan fenn termett a kamionon, és megragadta a vállát. Casey zavartan engedte, hogy a férfi a plató széléhez taszítsa.

– Na, gyerek, ne kéressed mán magad. Mióta vagy te itten? Két éve? Há’ mán igazán ideje összeduhajkodnunk, no…

Mielőtt még tiltakozhatott volna, Maddock megfogta a csuklóját, és lerántotta a kocsiról. Nem esett el, mert a két férfi elkapta, és talpra állította. Juan is leugrott, és csatlakozott a barátaihoz, akik szinte vonszolni kezdték a zavarodott kamaszt.

Casey jobbnak látta, ha nem áll ellen, hármukkal úgysem bírt volna el, ráadásul egyébként sem állt szándékában verekedésbe bonyolódnia. Aggódva hagyta, hogy a csónakház felé tereljék, noha a kocsma az ellenkező irányban volt. Persze sejtette, hogy nem oda viszik, elvégre túl fiatal volt ahhoz, hogy nyilvános helyen kiszolgálják alkohollal. Az volt a gyanúja, hogy a három férfi a csónakházban rejtegeti az olcsó lőrét, amit bizonyára időnként megcsapolnak munka közben is, ahogy most tervezték.

A hullámok csendesen csapkodták a partot, a szél suttogva osont végig a kikötőn, a fák bódultan ringatóztak, miközben a távolban felhangzott egy hajókürt, de azonnal bele is veszett az éjszakába. Minden a megszokott módon történt, a már jól ismert menetrend szerint, de valami mégsem stimmelt.

Már majdnem elérték az épületet, amikor a semmiből előttük termett egy magas, szőke alak, fekete bőrdzsekiben és kék farmernadrágban. Caseynek nem kellett látnia az arcát ahhoz, hogy tudja, kihez tartozik. Jól ismerte már ezeket a széles vállakat és erős mellkast. Nem egyszer volt szerencséje a kemény öklökhöz is, melyek most vadul szorultak össze az alak csípője mellett.

– Helló, Jordan! – üdvözölte a sötét sziluett. A rekedtes, kihívó hang borzongásra késztette.

– A nevem Casey – morogta maga elé egykedvűen. Arra gondolt, hogy talán elfuthatna, bár az nem vallott volna rá, ráadásul a három férfi mintha szándékosan elállta volna az útját.

– Tényleg? Talán nem tetszik, amit anyád választott, öcskös?

– A Caseyt is ő választotta – dünnyögte maga elé, bár tudta, hogy igazából nem a nevéről akar vele beszélgetni az alak.

– Jordan Casey Jun. Micsoda hülye név ez? Anyád be volt szívva, mikor az anyakönyvvezetőnél járt, vagy mi a szar?

– A Ted Swan talán jobb? – vágott vissza keserűen, de azonnal meg is bánta. Nem jó taktika feldühíteni az ellenfelet, főleg, ha már jó néhányszor elbánt az emberrel.

– Mi a faszom? Csak nem visszapofázol nekem, kisfiú?! Meg akarsz halni, vagy mi a franc bajod van?

– Minek jöttél ide, Ted? Ez a munkahelyem, ha nem tudnád, nincs időm most veled szívózni.

– Már megbocsáss, öcskös, de ez közterület. Akkor jövök ide, amikor akarok.

– Igaz. Akkor jobb, ha én megyek – sóhajtotta, ám amikor megfordult, Maddock és Mike egyszerre ragadta meg a ruháját, és taszította Ted Swan lábai elé.

Casey feszülten pillantott fel a földről. Nagyobb bajban volt, mint először feltételezte. Kezdte gyanítani, hogy nem véletlenül kötöttek bele korábban a férfiak. Talán Ted fizetett nekik azért, hogy leszállítsák neki. A legjobb hely volt arra, hogy közönség nélkül intézhesse el. Csak egyetlen lámpa pislákolt egy távoli oszlopon, de a fénye túl gyér volt ahhoz, hogy messziről meglássák őket. Ráadásul a kikötő ezen része viszonylag kihalt már ilyenkorra, így attól sem kellett tartaniuk, hogy bárki meghallja Casey nyögéseit. – Szóval ez a terv? Négyen rám vetitek magatokat, és addig vertek, amíg meg nem unjátok?

Ted mindig meglepődött a fiú merészségén. Noha számtalanszor helyben hagyta már, még most sem mutatott túl sok félelmet, bár látszott az arcán, hogy ideges kissé. Ha nem gyűlölte volna annyira, talán még csodálatra is késztette volna a lelki ereje.

– Az a baj veled, Jordan, hogy hiába ugat neked az ember. Megmondtam, hogy szállj le a kishúgomról, erre ma mit találok a táskájában?

Caseynek fogalma sem volt arról, miről beszél a fiú, amíg elő nem húzta a pulcsit, amit délután kölcsönadott a húgának, mikor Lory a szünetben reszketni kezdett. Mivel általában jól viselte a hideget, meg is feledkezett róla, hogy a lány elfelejtette neki visszaadni a ruhadarabot. Szűkölve húzódott kicsit hátrébb a lámpa halovány fényköréből a három férfi felé. Úgy tűnt, tőlük kevésbé tart, mint a náluk lényegesen fiatalabb iskolatársától.

– Mit kellett volna tennem? Hagyni, hogy megfázzon?

– Mi a büdös francot kerestél a közelében, hah? Nem megmondtam neked, hogy tartsd magad távol tőle?

– Jézusom, Ted! Egy suliba járunk, mégis hogy kerülhetném el, hogy időnként egymás közelébe kerüljünk? Csak nem mehetek át az udvar másik oldalára, ha meglátom.

– Mondok én neked valamit, Jordan! Kurvára unom már ezt a hajcihőt! Egyszer és mindenkorra rendezni fogjuk most ezt a kérdést.

Nem értette, miről van szó, amíg Ted elő nem húzta a zsebéből a pillangókést, ami egy pillanat alatt halálos fegyverré alakult a kezében. Casey ezúttal tényleg megrémült. Egy dolog az iskolában bunyózni, és egy másik késsel fenyegetőzni. Persze Ted nyilván nem olyan hülye, hogy az életére törjön, de ez akkor is több a még tolerálhatónál.

A másodpercek végtelennek tűnő pillanatokká olvadtak össze. Casey látta a pengén megcsillanó gyenge fényt, hallotta a hullámok haragos zúgását, és észlelte a távolban felhangzó hajókürt hangát is, de a szívverésének gyorsuló dübörgése lassan minden mást kimosott a fejéből. Mialatt próbálta gyorsan átvenni a menekülési lehetőségeit, érzékelte, hogy hátulról megragadják, és talpra állítják.

Hirtelen oldalra kapta a tekintetét, mérlegelve, milyen messze lehet attól a helytől, ahonnan már meghallják a kiabálását, ha szükséges. Úgy számolta, hogy durván két percig kéne teljes erejéből futnia, hogy odaérjen. Az túl sok idő, ráadásul bárhogy is nézi, Ted gyorsabb nála.

Éppen elhatározta, hogy mindenképpen megpróbálja, lesz, ami lesz alapon, amikor Juan teljes erejéből előre taszította, ezért arccal Ted felé zuhant a váratlan lökés erejétől. Miközben kezével próbált megkapaszkodni Ted Swan ruhájában, kissé oldalra billent, mielőtt a fiú még elhúzhatta volna a kést.

Szerző: Audry

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Heaven and Hell 1. rész, 10.0 out of 10 based on 2 ratings