Nem vagyok már szomorú, csupán szabad.
S nem vágyom többre, szép pillanat akad.
Nem kergetek vágyakat, az ábránd hiú.
S nem vagyok bonyolult, csupán egyszerű fiú.
Nevetek én hidd el, egy álságos világban.
Egy másik arcom mutatom, hazug mosolyomban.
Te nem érted, de én erőszakolom magam.
Mert a pénz hazug, én így élek abban a világban.
Én ott éltem napjaim, hol léleknek nincs helye.
Hol földig taposnak, ha látszik az érzékenység jele.
Mert nem vagyok más, csak statisztikai adat.
Érző szívű gép, ki termeli vagyonodat.
De van helyem, hol emlékezzem magamra.
Az értékeim én őrzöm, s nem bízom másra.
Mindig vagy egy csend, s lelkem dalát hallgatom.
S míg vagyok, nektek mindig itt hagyom.

Szerző: Suttogó

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)