A mentőautó hangos sziréna kíséretében száguldott a főúton. Hajnali egy óra is elmúlt már, így legalább a forgalom nem akadályozta a sofőrt a gyors haladásban. Sikerült átérniük egy sárgán világító közlekedési lámpán, mikor egy nagyobb bukkanóra hajthattak, mert enyhén megrázkódott a kocsi belseje.

– Mi a… – hebegte értetlenül Nándi, és újra kinyitotta a szemét.

– Jól van, magához tért! – kiáltott előre a fiú mellett ülő fehér egyenruhás nő.

– Ne ordibáljál már! Így is teljesen… – kezdte Nándi, de befejezni már nem tudta, mert megint öklendeznie kellett. A nő már tartotta is elé az előre odakészített, és már félig megtelt nylon zacskót, de végül nem volt rá szükség.

– Próbáld meg szóval tartani! – szólt hátra a sofőr. – Nem ártana, ha magánál lenne, mikor beérünk.

– Azon vagyok.

   Nándi felemelte a kezét, hogy letörölje a nyálat a szája mellől, de aztán félbehagyta a mozdulatot. A szőke nő odanyúlt egy zsebkendővel, erre ő elkapta a fejét, és elkent hangon felmordult.

– Hagyjál már békén! Nincs énnekem semmi bajom!

– Én nem egészen így gondolom.

– Ne nyúkáljál már! Hagyjál békén!

   Váratlanul hangosan felcsuklott, aztán halk dünnyögésbe kezdett.

– A picsába… nekem… nekem vissza kéne mennem… – megpróbált felállni, de a nő visszanyomta. – Komolyan mondom, engedjél már el!

– Hova kell visszamenned?

– Hát oda a… oda… oda, ahol voltam.

– Nem tudod, hol voltál?

– Hát ott a… a francba, mi annak a neve… a tónál! Na, ott voltam, igen…

   A nő megfordult, és előrekiáltott.

– Mennyi idő még, mire odaérünk?

– Pár perc.

   Nándi megint megpróbált felülni, és ezúttal nem engedte magát azonnal visszanyomni fekvő helyzetbe.

– Ne taszigáljál!

– Feküdj vissza, légy szíves!

– Innen már haza tudok menni – mondta, és hanyagul a kocsi ablakára bökött a kezével. – Az előbb láttam, hogy elmentünk amellett a bolt mellett. Innen már haza tudok menni! Csak engedjél már el!

– Szó sem lehet róla.

– Ne csináld már, tudom, hol vagyunk! Csak pár sarok, és itt van a…

   Hirtelen megdermedt az egész teste, aztán előredőlt, és lehányta a padlót. A nő rögtön a zacskó után nyúlt, de mire a fiú elé tarthatta volna, az már befejezte.

– A francba… – morogta, majd erőtlenül előrehanyatlott.

   A nő gyorsan megfogta, és visszafektette a hordágyra.

– Látod már, hogy nem mehetsz sehova?

– Most már jól vagyok… tényleg jól vagyok, csak…

– Dehogy vagy jól. Inkább engedd, hogy segítsünk!

– Nem kell nekem segíteni! Csak hagyjatok békén, jó?

   A nő felelni akart, de ekkor Nándi újra öklendezni kezdett. Mivel még ott volt a kezében a zacskó, időben elé tudta tartani. Mikor már nem jött ki több belőle, a fiú visszadőlt az ágyra, és horkantva felröhögött.

– Azt hiszem, részeg vagyok.

   A nő keserű nevetést hallatott.

– Igen, mi is így gondoljuk.

– Igen, ittam egy kicsit, tudod? De… de muszáj volt…

– Miért lett volna muszáj?

– Mert… mert az életem egy kalap szar.

– Az enyém is, mégsem iszom.

– De… de… de te legalább jól nézel ki.

– Na persze!

– Komolyan mondom! De engem viszont… engem nem szeret senki, érted? Érted ezt?

   A nő elővett a nadrágja zsebéből egy tiszta kendőt, és megtörölte vele a fiú verejtékező homlokát.

– Biztos szeretnek, ha elhívtak erre a bulira.

   A fiú erre megint elröhögte magát, jó adagnyi nyálat fröcsögve föl, melyet a nő rögtön letörölt róla.

– A Feri akarta, hogy menjek… de… de csak azért, mert valamit elcseszett a kocsijában.

– Megkért, hogy szereld meg?

   Nándi szemhéjai megint elindultak lefelé.

– De rohadt fáradt vagyok. Aludni akarok – motyogta. – Csak alszom egy kicsit, aztán jobban is leszek…

    A nő hevesen megrázta a vállát, mire a fiú szeme újra kinyílt.

– Most ne aludj! Inkább beszélgess még velem! Szóval, meg kellett szerelned azt a kocsit?

– Mi van?

– Annak a Ferinek a kocsiját. Neked kellett megszerelned?

– Igen… igen, azt hiszem…

– Értesz a kocsikhoz?

– Mit mondtál?

– Értesz a kocsikhoz?

   Nándi megvonta a vállát.

– Hát… egy Ifából meg egy Trabantból össze tudok rakni egy Ladát.

– Itt vagyunk! – szólt hátra a sofőr.

– Mi van? – kapta fel a fejét Nándi. – Hová a szarba hoztatok engem?

– Ahova kellett. A kórházba.

– Ne szórakozzál már velem!

– Odabent majd szépen kikúrálnak – mondta csevegő hangon a nő, miközben előrelépett, és kinyitotta a kocsi két hátsó ajtaját. – Most azt akarom, hogy hagyd, hogy bevigyenek, és…

   Nándi azonban már felállt, és a nyitott ajtók felé indult. A nő azonnal elé lépett, és óvatosan visszafektette. A fiú ellenkezni akart, de nem volt hozzá elég ereje.

– Nem akarok kórházba menni! Csak engedj el, és hazamegyek!

– Bocs, de nem tehetem. Feküdj vissza, és ne nehezítsd meg a dolgunkat!

– Esküszöm, nem nehezítenék én semmit, ha végre békén hagynál!

– Az előbb aludni akartál, nem? Odabent majd alhatsz egy kényelmes, puha ágyban. Csak jobb lesz ott, mint az árokparton.

   Hátul megjelent két fehér inges férfi, megfogták a hordágy végét, és kivették a kocsiból.

– Tudod mit? – hebegte Nándi. – Akkor… akkor szarjatok sünt!

– Vigyétek be! – szólt a két férfi után Tímea. – Mindjárt megyek én is.

   Figyelte, ahogy betolják a fiút az épületbe, és még halványan hallotta, hogy mond valamit, de, hogy mit, azt nem értette pontosan. Valószínűleg csak azt ismételgette, hogy engedjék el.

   Hátát nekivetette a kocsi falának, kimerülten sóhajtott, majd leült a hideg fémre. Csak ekkor csapta meg az orrát a padlón árválkodó hányadék savanyú szaga. Előredőlt, a kezébe temette az arcát, és megint felsóhajtott.

– Mi van vele? – hallott egy hangot maga mellől.

   Tímea felemelte a fejét, és megpillantotta Andrást, az egyik kollégáját.

– Ugyanaz, mint a múltkor – felelte tompán.

– Megint ivott?

– Igen. És anyagozott is.

– Mit szedett?

– Azt, amit legutóbb is.

– Honnan tudod?

   Tímea felállt, leugrott a kocsiról, és az épület felé indult. Néhány lépés után hátranézett a válla felett, és válaszolt.

– Onnan, hogy most sem vette észre, hogy a saját anyjával beszél.

Szerző: DerekStoller

A fejezet letöltése ekönyv olvasókra:

PDF
EPUB
MOBI

Az ekönyveket csak a bejelentkezett VIP tagok tudják letölteni. Legyél te is VIP tag!

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Buli után, 10.0 out of 10 based on 3 ratings