Sziasztok!

 

Nyilván észrevettétek, hogy most nincs friss. Ennek legfőbb oka az, hogy mostanában több műtétem is volt, némelyik nagyon fájdalmas. Jelenleg az utolsón is túl vagyok, de most is egyre rosszabb sajnos. Amíg ez a fájdalom nem múlik el, képtelen vagyok normálisan odafigyelni arra, amit csinálok, ami megakadályoz abban, hogy írjak. Mivel elvileg azt ígérte az orvos, hogy egy hét alatt elmúlik a fájdalom, de már most sikerül olyan dolgokat produkálnom, amiket valószínűleg nem kéne, ezért úgy döntöttem, hogy másképp oldom meg az oldal frissítését, ha van rá igény.

Van egy történetem, amiből már közel húsz fejezet meg van írva. Két okból nem raktam ki korábban, az egyik az, hogy igazából csak magamnak írtam, egyedül Judy olvasott belőle valamennyit, de ő is kevesebb, mint a felét, a másik ok az, hogy nem akartam új történetbe belefogni, amíg nem futott ki legalább egy-kettő a régiekből. Azonban, a helyzet az, hogy mostanában ez volt az egyetlen, ami haladt a maga útján, köszönhetően annak, hogy egy tőlem igen szokatlan közegben játszódik, ami most közel áll a szívemhez.

Aki ismer, tudja, hogy most Ázsia lázban égek, borzasztóan megfogott a maga különleges, egzotikus világával (főleg Japán és Dél-Korea), köszönhetően Csillibillinek, aki kitartó munkával rábeszélt egy sorozatra, ami azóta is nagy kedvenc. Elég sok doramát (sorozat ottani elnevezése) megnéztem már, mostanában zenében sem hallgatok mást. Sok ázsiai színész, énekes, illetve zenekar vált szimpatikussá számomra, és az utóbbi időben, mivel szinte mindig lábadozom egyik nyavalyámból a másikba, volt is időm arra, hogy tanulmányozzam kicsit a közeget is, ahonnan ezek a szerintem klassz dolgok erednek (most is épp japánról olvasok egy könyvet, ami nagyon tetszik).

Mindezt azért írtam le, mert a történet, amiről beszélek, egy általam kitalált országban játszódik, emiatt ázsiai és angol nevek is előfordulnak benne. Valójában eredetileg semmi elképzelésem sem volt, amikor hozzáfogtam – ez jellemző rám, mint tudjuk -, de mostanra már körvonalazódott egy irány, amin haladok, elég gyorsan, szerencsére. Amit így említésre méltónak tartok a történetet illetően, az az, hogy rengeteg szereplője van, és lesz, főleg fiúk, illetve férfiak, úgyhogy még a Twilight Extránál is több karaktert kell benne nyomon követni, ráadásul úgy, hogy mindet én találtam ki, tehát nincs egy előre felépített világ, mint az alkonyatnál volt. Ennek ellenére szerintem követhető a dolog, mert a szereplőket nem ömlesztve kapja az olvasó, hanem mindenkit a maga idejében.

Azonban, itt jön a kérdés: egyáltalán meg tudtok-e szokni egy ilyen közegben játszódó történetet, ahol sok a keleti név, és az ázsiai szereplő (bár a történet szempontjából nincs megkülönböztetve a származás, de ezt így nem tudom elmagyarázni)? Bár lehet, az fontosabb kérdés, hogy elinduljon-e most a történet, ami ugye tudna rendszeresen frissülni, mert sok megvan belőle előre, vagy inkább kivárjátok, míg rendbe jönnek a dolgaim, befejezem a mostaniak egy részét, és legfeljebb utána induljon új.

Azt még hozzátenném, hogy terveim szerint a blog augusztusban meg fog szűnni. Nem látom értelmét meghosszabbítani a tárhelyet, viszont ez nem jelenti azt, hogy eltűnök a föld színéről. A történetek folytatódni fognak, de valószínűleg a Facebookon, jegyzetként fogom őket közzétenni a Saját szavak oldalán, illetve esetleg, ha van rá igény, elképzelhetőnek tartok pl egy live journal oldalt is erre a célra. A lényeg, hogy olyat szeretnék, amivel nem kell hónapokig szenvednem, mire megcsinálom. Egyszerűen nincs türelmem újra nulláról felépíteni egy blogot, főleg, mert most már egyedül kéne ezt megtennem, amihez se kedvem, se energiám. Persze hiányozni fog a mostani oldal, mert tényleg nagyon szeretem, de a jelen helyzetben már nem látom értelmét horribilis összegeket fizetni érte, ráadásul úgy, hogy én magam sem vagyok most megbízható a frissek terén, és anyagilag sem állok úgy, mint egy éve.

A bejegyzés lényege tehát az, hogy elkezdődjön-e az új történet, vagy fussanak ki a mostaniak, függetlenül attól, hogy várni kell rájuk, és addig semmiképpen se legyen új. Illetve még az is kérdés, hogy ha később szeretnétek csak újat, akkor legyen ez, vagy majd akkor kezdjek másikat, amiben maradnak az angol nevek, és angol közeg. Ha úgy döntötök, hogy induljon el most ez az új, amit tudok egyelőre jó darabig rendszeresen frissíteni, akkor felrakom javításra, és szerintem akár két-három napon belül ki is tudnám tenni, amennyiben a javító – jelenleg egy van, mert Judy gépe halódik, Helsingáról meg egy ideje semmi hír, mióta a gépe kiadta a lelkét – tud rá időt szánni ilyen gyorsan.

Ami Helga történetét illeti – Veszélyes küzdelmek -, ő már megírta, csak én nem tudok most javítani, a fentebb írtak miatt, úgyhogy arra is miattam kell várnotok, amiért elnézést kérek tőle is, és tőletek is. Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra a folyton változó időjárás mellett, mert ahogy elnézem, ez sok embert megvisel sajnos.

Mivel mostanában a komment kiment a divatból az oldalon, berakok egy szavazást, hátha az megkönnyíti a vélemény nyilvánítást. :)

 

Induljon most új történet?

View Results

Loading ... Loading ...

 

 

 

 

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
A szünetről, 10.0 out of 10 based on 2 ratings