Útközben nem beszélgettünk, csak hallgattuk a híreket. Pontosabban Jasmin hallgatta, mert hozzám el sem jutottak az izgatott riporter szavai, aki éppen egy tömegbaleset helyszínéről jelentkezett. Az én eszem azonban az utóbbi pár perces beszélgetésen járt, amit Michaellel folytattunk. Megértettem, hogy aggódik, de az, hogy ennyire nyíltan kezelte a kérdést, rosszul esett. Nem az, hogy nem akarja, hogy Jasminnel bármi is legyen közöttünk, hanem az, hogy egyáltalán feltételezi rólam, hogy visszaélek a helyzettel. Ennél jobban kéne ismernie.

Még akkor is görcsben állt a gyomrom, amikor kiszálltam, hogy kinyissam a kaput. Dante előadta a „ki akarok szállni” magánszámát, de nem vettem róla tudomást. Amíg hisztérikus forgásba kezdett, kiakasztottam a kaput és kitártam. Jasmin nem szállt ki, helyette próbálta lenyugtatni a szőrmókot. Persze esélye sem volt. Dante mindent szenvedélyesen csinált. És ha akart valamit, képtelenség volt hatni rá.

Csak akkor tettem eleget nyafogásának, amikor a kapu már csukva volt. Ahogy kiugrott, rögtön rohangálni kezdett. Két lépést sem tettem, mire már körbefutotta az egész előkertet.

Kinyitottam a kocsi ajtót Jasminnek és megvártam, amíg megáll mellettem.

– Nicky nincs egyedül. Gondoltam, jó, ha tudod, mire számíts. Három lányt hozott magával.

– Ez jellemző rá. A fenébe! – dohogott Jasmin, úgy tűnt, legalább annyira nem örül a hívatlan vendégeknek, mint én.

Először a házba mentünk. Lestát rögtön csatlakozott hozzánk, Dante pedig megtett mindent azért, hogy ne jussunk el épségben az ajtóig. Megint be volt sózva, táncolt és csaholt megállás nélkül. Elképzelni sem tudtam, minek örül ennyire.

A hátsó kertből gitár hangja szűrődött be a résnyire nyitva felejtett ablakon. Jasmin azonnal fellelkesedett.

– Ohh, nem is mondtad, hogy énekelni fogtok – vigyorodott el.

– Én nem fogok – morogtam az orrom alá és a konyha felé indultam.

– Ne már, Riley! Nicolassal együtt szeretnélek hallani. Kérlek!

Megint elővette azt a nézését, aminek még a kivégző osztag előtt sem tudtam volna ellenállni. Nagyot nyeltem és felkaptam a két utolsó nyársat, amit Nicky nem vitt ki, mert tudta, hogy a miénk.

– Mi lenne, ha nem néznél mindig így, mikor szeretnél valamit? – kérdeztem kedvetlenül. Persze igazságtalan volt, hogy rajta vezetem le az elmúlt percek feszültségét, de nem volt kedvem énekelni. Igazából élni sem volt kedvem.

– Kössünk egy alkut, Riley! – ajánlotta mosolyogva.

– Már régen rossz, ha így kezded – sóhajtottam és nagy nehezen mosolyogni kezdem, bár még nem olyan őszintén, mint ahogy megérdemelte volna.

– Ha énekelsz nekem, kérhetsz tőlem valamit. Bármit.

Meglepetten torpantam meg a teraszajtó előtt.

– Komolyan? – kérdeztem hitetlenkedve.

– Akármit! – erősítette meg korábbi szavait.

Végig gondoltam az ajánlatot, aztán bólintottam. Vidáman kacagott fel és azonnal csillogni kezdtek egyébként is gyémántra emlékeztető szemei.

Kinyitottam a teraszajtót és félre álltam. Amint kilépett, arcára fagyott a mosoly. Nicolas már letette a gitárt a rattan fotel mellé. Az ölében egy kreol bőrű, magas, karcsú szépséggel észre sem vett minket. Egészen mással volt elfoglalva. A lány nyelvét nyalogatta, amitől azonnal felfordult a gyomrom. Amúgy is haragudtam még rá.

– Van szobád, menj fel és ezt ott csináld – vetettem oda bosszúsan. Nem lepett meg, hogy nevetni kezdett, amikor felnézett.

– Megjött a házigazda. És hozta a hangulatot.

Nem Jasminre célzott és ezt és is éreztem.

Savanyú képpel fordultam el. Tekintetem találkozott Jaminével, aki együtt érzően sóhajtott fel.

– Ha nem tűnt volna fel, Nicky, itt te vagy a vendég, szóval viselkedhetnél – morogta Jas szigorúan. Nicolas még hangosabban kezdett nevetni, és a három liba is vele kacarászott. Legszívesebben kihajítottam volna őket, de csak letettem a nyársakat a kerti asztalra és töltöttem magamnak egy pohár sört.

– Ohh, szegény Riley, a húgom védelmére szorul. Micsoda meglepetés! – folytatta Nicolas gúnyolódva.

Tudtam, hogy csak azért ilyen, mert nincs egyedül. És azt is tudtam, hogy nem fog tőlem bocsánatot kérni azért, amiket mond. A legjobb barátom volt, de a lányok előtt mindig játszotta az eszét. Megszoktam már, de ennek ellenére is rosszul estek szavai.

– Elég gáz lehet, ha ilyen színjátékra van szükséged, hogy ágyba vigyél egy lotyót – sziszegte Jasmin. Meglepetten pillantottam rá. Sötét, komor kifejezést öltött magára. Nick elkomolyodott. Nyilván őt is váratlanul érte Jas reakciója.

– Engem meg sem kínálsz? Milyen házigazda vagy te? – kérdezte duzzogva, de éreztem, hogy csak az nem tetszik neki, hogy Jasmin leoltotta a csajok előtt.

– Mit kérsz, Jasmin? – hagytam figyelmen kívül a megjegyzését. Jas odalépett hozzám és rábökött a vodkára, ami újfent megdöbbentett. Szó nélkül töltöttem neki és én is új poharat vettem. Ha inni akar, rajtam nem fog múlni…

Kitöltöttem neki az oroszok színtelen mérgét, majd a saját poharam is félig öntöttem vodkával, végül átnyújtottam neki az egyik poharat.

– Arra, hogy sikerüljön az esküvő és a főnököd lenyűgözve boruljon a lábaid elé – emelte a poharát Jasmin. Máris jobb kedvem lett. Képtelen voltam megállni mosolygás nélkül.

– Arra, hogy újra itt vagy és arra, hogy ha egyszer elmész innen, többé ne felejts el – mondtam félkomolyan.

– Soha többé nem tudnálak elfelejteni – közölte szinte sértetten, de azért koccintott velem, majd anélkül, hogy a bátyjára nézett volna, egy szuszra ürítette a poharat. Tátott szájjal néztem, ahogy eltüntette a vodkát. – Most csak gyönyörködsz bennem, vagy iszol velem? – kérdezte kissé gúnyosan. Gyorsan megittam a piát, de már nyúlt is az üveg után. Csak magának töltött, aztán elindult az egyik kerti fotel felé. – Úgy látom, ma is csak én fogom jól érezni magam – morogta maga elé.

Bár általában nem ittam alkoholt, ha megkívántam mégis, olyankor is megálltam a sörnél, de ez most kihívás volt, aminek muszáj volt eleget tennem. Nem hagyhattam, hogy Jas egy percig is azt higgye, hogy az asztal alá ihat. Az egész üveget magamhoz vettem és úgy követettem a fotelokig. Már ült, amikor megálltam előtte.

Dante kényelembe helyezte magát mellettem és a tüzet figyelte. Lestát is volt olyan kegyes, hogy kiméltóztasson jönni hozzánk, ami már önmagában felért egy ünnepnappal.

Mikor Nicky rájött, hogy hiába várja tőlem, hogy kiszolgáljam, dohogva rakta le az ölében ülő csoki szépséget egy székre, aztán odament az asztalhoz és elvett egy üveg Jack Danielst.

Nem voltam hozzászokva az alkoholhoz, így a második pohár után már éreztem is az egyelőre jótékony szédülést. Nick nem volt annyira udvarias, hogy megkínálja a lányokat is, de magának rögtön teli töltötte a poharát és még mindig sértetten húzta le az egészet.

A következő negyedóra során erős kripta hangulat uralkodott el a társaságon. Csendesen figyeltük a ropogó, narancsos lángokat, melyek lágy táncot lejtettek az enyhe szellőnek engedelmeskedve. Nicky szalonnával, hússal, sonkával és hagymával megtűzdelt nyársa már szépen pirosodott, a mienk azonban még mindig az asztalon volt és se Jas, se én nem siettünk, hogy a tűz fölé tarthassuk.

Végül a vörös hajú, szeplős lány törte meg a csendet. Nyilván nem azért jött, hogy némán ücsörögjön.

– Szóval, te vagy Nicky kishúga? – fordult Jasmin felé. Bár halkan beszélt, hangját nem nyelte el a tücskök ciripelése, sem a békák brekegése, akik a kert végi kis tó miatt tanyáztak nálunk.

– Igen, én vagyok Nick húga – hangsúlyozta az utolsó szót Jasmin, jelezve, hogy a „kis” jelzőre nem tart igényt.

– Már sokat hallottunk rólad – folytatta a lány. Jasmin flegma képet vágott és a hangja is elég gunyoros volt.

– Két pásztoróra között még dumáltok is. Hát ez igazán izgalmas.

Akaratlanul is előtört belőlem a nevetés, amit a pia számlájára írtam. Amint megláttam Nicky felháborodott képét, csak még inkább rám jött a nevethetnék.

– Hosszú az ágyig vezető út – mondtam, mikor visszanyertem komolyságom egy részét.

– Igen, főleg, ha egy olyan macsóval kell megtenned, mint Nicky – bólintott Jasmin.

– Szálljatok le rólam! – csattant Nicolas dühösen.

– Isten ments, hogy rajtad legyek. Azt meghagyom a dögös kislányoknak – mosolygott gonoszan Jasmin. Először láttam ilyennek és igazából nagyon is tetszett, hogy végre félre tette a szende kislány imidzst és a sarkára állt Nickkel szemben. Bármennyire is szerettem a bátyját, időszerű volt, hogy valaki végre helyre tegye kicsit. Én erre alkalmatlan lettem volna egyedül. Ha szócsatáról volt szó, esélyem sem lehetett ellene.

– De kinyílt a csipád Riley mellett! – dünnyögte Nicky.

– Töltenél még vodkát? – kérdezte Jasmin. Nem kérhetett volna tőlem olyat, amit ne tettem volna meg azonnal. És ha már ő ivott, én sem akartam kimaradni a jóból, bár tudtam, hogy másnap nagy árat fizetek majd ezért. De most semmi sem érdekelt, csak az, hogy a közelemben van és szövetségesként tekint rám. Még akkor is jó érzés volt, ha történetesen a legjobb barátom volt az ellenség. – Azt ígérted, énekelsz nekem – vetette fel, miután megittuk a piát.

Készségesen bólintottam, ezúttal nem kérettem magam. Bementem a gitáromért, bár magam is meglepődtem rajta, milyen nehéz feladat feljutni az emeletre három pohár vodka után. Sosem bírtam túlzottan az alkoholt és Dante folyamatos lábatlankodása sem segített abban, hogy élve jussak vissza a tűzhöz. Ennek ellenére, bár kétszer botlottam meg izgatott barátomban, végül épségben ültem vissza Jas mellé, aki éppen farkas szemet nézett a bátyjával. Lerítt róluk, hogy e percben a legkevésbé sem rajonganak egymásért.

A feszült hangulat ellenére is jó kedvem volt. Mit érdekel engem egy kis civakodás, ha Jassel lehetek…

Ölembe vettem a gitárt és megpengettem a húrokat. Próbáltam összeszedni magam. Mégsem játszhatok hamisan egy Istennőnek, aki megtisztel a figyelmével és lelkesedésével. Az egyik kedvenc dalomat kezdtem el és cseppet sem lepett meg, hogy a harmadik versszaknál már Nicky is csatlakozott hozzám. Ha zenéről volt szó, ő sem bírt kimaradni a sorból.

Egymás után énekeltük az együttes dalait, és nem csak Jasmin hallgatott minket lenyűgözötten, hanem Nicky „barátnői” is. Már éjfél is elmúlt, amikor félre tettem a gitárt, hogy igyak valamit.

– Fogalmam sincs, miért nem hallgatom többet a zenéteket – jegyezte meg Jasmin.

Nicky nekilátott az evésnek, miközben feledve a korábbi konfliktust, megszólalt, természetesen teli szájjal.

– Azért, mert inkább azt a szart hallgatod, amit anya pasija.

– Jack. Ez a neve, ha nem tudnád. És nem szar, amit hallgat. Sokkal jobb azoknál, amiket te szeretsz.

– Ja, berakod a hifibe és csöpög az egész masinából a nyál – morgolódott Nicky.

Mosolyogva hallgattam a vitájukat, miközben a két nyársat, amit magunknak csináltam, a tűzrakóra épített résekbe helyeztem. Visszamentem az üdítőért és a tányérokért az asztalhoz, miközben ők tovább kontrázták egymást.

– Milyen igaz, sokkal jobb az a ricsaj, amivel te kergeted ki a világból a szomszédokat.

– A metál nem ricsaj – tiltakozott Nicky.

– Igaz, valódi érték! Verdi egy amatőr volt az ordítozós tehetségekhez képest.

Visszaültem Jasmin mellé, aki azonnal rám szegezte tekintetét.

– Nem üvöltöznél nekem egy kicsit? Szeretnék valami frenetikusan szívhez szólót hallani.

– Ma idegesítő vagy – duzzogott Nicky, miközben mosolyogni kezdtem.

– Elüvöltözhetem neked az ABC-t – ajánlottam.

– Fogd be, Riley! Legalább ne add alá a lovat – morgolódott Nick.

– Ti mindig ezt csináljátok? – kérdezte a sötét bőrű lány. A nevét nem tudtam megjegyezni, talán, mert nem is érdekelt túlzottan.

– Igazából, nem látjuk egymást annyit, hogy legyen erre időnk – változott meg Nick tekintete. Hirtelen szomorúan sóhajtott fel. – Bár töltenénk együtt annyi időt, hogy ez természetes legyen közöttünk.

– Lesz még bőven időnk ölni egymást Nicky – mosolyogott Jasmin. Nick viszonozta a mosolyát, aztán felállt, hogy megölelje. Ez volt a legmeghatóbb dolog, amit erre az éjszakára el tudtam képzelni.

– Bocs, ha szemét voltam – súgta Jas fülébe.

– Nem gond, legközelebb orrba váglak – vigyorodott el Jas.

– Ahhoz nem vagy elég ügyes. Úgy is mondhatnánk, hogy túl béna vagy hozzá…

– Majd meglátjuk – felelte Jasmin kihívóan. Nick felvett egy támadó állást és intett neki.

– Na gyere, mutasd meg mit tudsz.

– Nick, állj le! – mosolyogtam, de Jasmin nem hagyta annyiban a dolgot. Felállt, szemben a bátyjával és felemelte az ökleit.

– Gyerünk kislány, ne csak a szád járjon – vigyorgott Nick, mire Jasmin előre lendítette az öklét és telibe találta az orrát. Nick könnyes szemekkel nyögött fel, két kezét az orrához kapva. – Jézus, Jas! Elment az eszed? – kérdezte nyöszörögve, miközben csillogni kezdett az arca a könnyeitől.

– Te mondtad, hogy üssek, most meg rinyálsz – vont vállat Jasmin.

– Csak vicceltem, a fenébe is! – morogta Nicky, miközben vér szivárgott ki az ujjai között.

– Hát legközelebb kétszer is meggondolod, hogy kikezdj velem – vigyorogta Jasmin elégedetten. Sajnáltam Nickyt, de ennek ellenére nem tagadhattam le, mennyire szórakoztat a helyzet. Bár igyekeztem komoly képet vágni, mégis széles mosolyba rándult az arcom.

– Ez elég ciki. A srácoknak tetszeni fog, ha elmondom nekik, hogy lenyomott egy lány – nevettem. Nick durcásan villantotta rám a tekintetét.

– Nem zavar, hogy ömlik az orromból a vér? – kérdezte dühösen.

– Annyira nem – vigyorogtam, de azért felkeltem, hogy hozzak neki egy zacskó papír zsebkendőt. Biztos voltam benne, hogy legalább a felét átvérzi majd.

– Ne nyávogj, annyira nem komoly – ült vissza a fotelba Jasmin.

– Jah, neked nem. Nem a te orrodból ömlik a vér – sziszegte Nicky még mindig a könnyeivel küszködve.

– Hát te sem kapod meg a hős szerepét egy akciófilmben – gúnyolta Jasmin, miközben átnyújtottam a zacskót Nickynek.

– Nem bírom, mióta veled van – morogta.

– Pedig eszméletlenül szórakoztató – mosolyogtam.

– Majd akkor vigyorogj így, ha a te orrod is betöri – duzzogott Nicky, miközben letette a papírzsepis zacsit és kivett belőle párat.

– Sosem bántanám Rileyt – vont vállat Jasmin. A szívem azonnal felkúszott a torkomba.

– Hát ez kedves. Igazán romantikus – grimaszolt Nicolas, de azonnal meg is bánta, mert fájdalmas kifejezés jelent meg az arcán.

Szerző: Audry

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 9.9/10 (34 votes cast)
Edward Riley 23. rész, 9.9 out of 10 based on 34 ratings