Mire visszaértem az asztalhoz, már Jasmin sem telefonált. A poharát forgatta az ujjai között. Mosolyogva ültem le elé, de rögtön elkomolyodtam, amint megláttam kissé szomorú vonásait.

– Valami baj van? – kérdeztem kíváncsian.

– Haza kell mennem. Megígértem apának, hogy elmegyek vele moziba, de elfelejtettem. Már megvette a jegyeket. Egy óra múlva kezdődik a film.

Csalódottan bólintottam és leintettem a pincért, aki éppen mögöttem grasszált egy tálcával. Kikértem a számlát, aztán újra Jasminre pillantottam. Nem akartam, hogy elmenjen, bár tudtam, hogy nem örökre válunk el.

– Ezek szerint este se érsz rá? – kérdeztem bátortalanul.

– Hát, gondolom nem tart reggelig a film – mosolyodott el. Viszonoztam mosolyát, miközben megválaszoltam fel nem tett, de a szeméből kiolvasható kérdését.

– Nicky hívott, hogy menjünk érte. Ha most nem is érsz rá, de este érted mehetnék. – Kicsit féltem, hogy túlságosan ragadós vagyok, de muszáj volt vele lennem. Annyira régóta vágytam a társaságára.

– Az jó lenne. Majd hívom Nicky-t, ha szabadulok – mondta, nem is tudva, mekkora örömet szerez nekem ezzel.

– Engem is hívhatsz – jegyeztem meg lesütött szemmel. Amikor újra összeszedtem a bátorságomat, hogy a szemébe nézzek, megkönnyebbült sóhaj hagyta el résnyire nyitva felejtett ajkaimat.

– Jól van. Add meg a számod – nyújtotta felém a telefonját még mindig lenyűgöző mosollyal az arcán. Szinte kikaptam a kezéből. Talán attól tartottam tudat alatt, hogy meggondolja magát. Semmit sem akartam jobban ebben a pillanatban, mint hogy meglegyen neki a számom. Hátha eszébe jutok valamikor, amikor nincs mit csinálnia.

Miközben beírtam a telefonszámom a mobiljába, magamban azon mosolyogtam, mennyire gyerekes a lelkesedésem. Visszaadtam neki a telefont, közben a pincér is meghozta a számlát. Jasmin már készült előhalászni a pénzét, de gyorsan rászóltam, hogy tegye el. Még csak az hiányzik, hogy ő fizessen, amikor velem van. Tiltakozni akart, de gyorsan rendeztem a tartozásunkat és úgy tettem, mintha nem venném észre szándékát. Végül nem szólt semmit, csak felállt.

– Köszönöm! – sóhajtotta megilletődötten és már emelte is a füléhez a telefonját.

– Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten.

– Hívok egy taxit – felelte értetlen tekintettel.

– Azt már nem! Majd én elviszlek – csattantam kissé sértődötten. Tényleg azt hitte, hogy hagyom, hogy taxizzon? Azt gondolta, hogy teher lenne nekem elvinni? Éppen őt?

– Nem kell ezt csinálnod, Edward! Nagylány vagyok már. Nem vagy a sofőröm.

– Erről nem nyitok vitát – vetettem oda türelmetlenül és az ajtó felé indultam, hogy ezzel is jelezzem számára, hogy lezártnak tekintem a vitát. Meglepte határozottságom, de végül beletörődötten utánam indult.

Kinyitottam neki a kocsiajtót, de kerültem a tekintetét. Kicsit felbosszantott, hogy azt hiszi rólam, hogy nem vinném el szívesen.

Indokolatlan haragom azonnal alábbhagyott, amint elhelyezkedett az anyósülésen és kissé bűntudatosan maga elé pillantott.

– Sajnálom! Nem akartalak zavarba hozni, se megbántani és…

– Semmi baj. Igazából nagyon aranyos vagy – vont vállat és végre felém fordította a fejét, hogy jól láthassam őszinte mosolyát. Ettől megnyugodtam kissé.

Amikor megérkeztünk, Michael már az ajtóban toporgott. Ahogy meglátta a kocsimat, kisietett elénk. Tudtam, hogy ki kell szállnom, elvégre az a minimum, hogy köszönök neki. Amúgy is rég láttam már.

– Tudod, mennyire aggódtam érted? Arról volt szó, hogy reggel hazajössz. Erre még csak fel sem hívtál. Hazaérek és nem vagy sehol – kezdte Michael Jasminhez intézve szavait. Idegesen léptem Jas mellé, aki zavartan állt meg a kocsi oldalánál.

– Elnézést, Michael, nem az ő hibája. Én kértem rá, hogy maradjon. Történt egy nagyobb tragédia reggel és Jasmin húzott ki a bajból – siettem Jas segítségére. Michael kezet nyújtott felém, miközben kérdőn nézett rám.

– Rég láttalak, Edward, mi van veled? – kérdezte, bár tudtam, hogy e percben jobban érdekli az, miért nem vittem haza reggel a lányát. De Michael udvarias ember volt és illetlenségnek tartotta volna a torkomnak ugrani, mielőtt a hogylétemről érdeklődik.

– Meg vagyok, köszönöm. Elnézést Jasmin miatt. Az egyik kollégám reggel súlyos balesetet szenvedett. Nem állunk túl jól az aktuális esküvővel, ezért megkértem Jasmint, hogy ugorjon be a srác helyett, amíg jobban nem lesz.

Michael szokásához hívem megértően mosolyodott el és megveregette a vállam.

– Ezek szerint nem egyszeri dologról volt szó?

– Ha nem bánnád, Jasmin egy ideig nekem dolgozna. Természetesen megfizetném a munkáját, amivel egyébként nagyon elégedett voltam.

Büszkén húzta ki magát és átkarolta Jasmint, aki hálásan nézett rám.

– Nem volna kedved velünk jönni, Edward? – kérdezte még mindig olyan hangon, mint aki a világot váltotta meg. Tudtam, milyen sokat jelent neki Jasmin és azt is, hogy mennyire boldog, hogy újra a közelében lehet. Ha nem kellett volna Nickyvel találkoznom, akkor sem fogadhattam volna el a meghívását. Bármilyen nagylelkű is, nem sajátíthatom ki a lányát, aki tíz éve nem volt a házában.

– Köszönöm a meghívást, de vár Nicolas. Estére programot szervez. Bár azt még nem tudom, mit. De ha gondolod, tarts velünk.

Michael elnevette magát.

– Még mit nem, hogy útban legyek a fiataloknak. Már csak az kéne. Te is mész, kicsim? – fordult Jasmin felé.

– Csak ha nem bánod – villantotta fel a világ legédesebb mosolyát Jasmin. Aléltan fojtottam vissza a levegőt, igyekezve leplezni az izgalmat, amit a puszta mosolya keltett bennem. Vadul kalapált a szívem és szinte megszédültem a mámortól, ami olyan erővel vágott fejbe, mint egy ütős füves cigi.

– Hányra szeretnél menni? Gondolom, akkor a mozinak is lőttek – sóhajtotta szomorúan Michael.

– Nem, dehogy! Menjetek csak. Este érte jövök, ha nem gond. Addig érezzétek jól magatokat. Elleszünk Nickyvel, szóval nincs semmi probléma.

– Biztos? – kérdezte Michael hálásan.

– Hát persze. Kilenc körül jönnék érte, ha az úgy jó.

– Ezek szerint, megint nálad alszik?

Elvörösödtem.

– Edward felajánlotta Nicky szobáját, úgyhogy jól megleszek – vágta rá Jasmin. Tudtam, hogy miattam hazudik, amitől rosszul éreztem magam.

– Hát jó, látom, úgyis mindent kitaláltatok már. De igazából örülök, hogy újra egymásra találtatok. Edwardra ráfér egy szép lány társasága – mosolygott Michael.

– Oh, akkor nem is megyek, nem akarok zavarni – viccelődött Jasmin. Az apja szúrós szemmel nézett rá, én pedig zavartan nyögtem fel.

– Ez nem vicces – morogtam magam elé.

– Mindig ilyen savanyú? – pillantott az apjára Jas. Grimaszolva emeltem az ég felé a tekintetemet, miközben mind a ketten felnevettek. Jasminnek fogalma sem volt, mennyire kellemetlen nekem, hogy ilyesmivel viccelődik.

– Hát tény, hogy néha olyan, mint aki citromba harapott – veregette meg újra a vállam Michael.

– Asszem, én megyek inkább – duzzogtam, de azért kezet nyújtottam felé.

– Vezess óvatosan és ne hagyd, hogy Nicky túl sokat igyon.

– Majd hátrakötöm a kezét – ígértem és beszálltam a kocsiba. Jasmin kuncogva figyelt, miközben küldött egy puszit. Ismét nagyot dobbant a szívem. Minden igyekezetem ellenére biztos voltam benne, hogy az arcomra van írva, mennyire izgatott vagyok.

– Akkor kilenc – szólt még be az ablakon. Bólintottam, de nem néztem rá, mert féltem, hogy a tekintetem még jobban elárul. Alig vártam, hogy kilenc óra legyen.

Nicolas a parkolóban várt. Szokásához híven egy fogpiszkáló volt a szájában és azzal játszadozott, mint oly sokszor. Egy zöld Chevynek támaszkodott, és vigyorogva figyelte, ahogy leparkolok mellette.

– Késtél – vágta a fejemhez azonnal, amint kiszálltam.

– Tudom – bólintottam, mire lehajolt és benézett a kocsiba.

– Hol a húgom? – kérdezte aggódva.

– Nyugi, apáddal van, nem hagytam el. Kilencre megyek érte, addig moziznak. Meg dumálnak. Meg tudom is én, mit csinálnak.

Csalódottan fújta ki a levegőt, aztán vállat vont.

– Mindegy, induljunk, már így is késésben vagyunk.

– Honnan? – kérdeztem meglepetten. Sanda tekintettel pillantott rám, aztán beült a kocsiba. Én is beszálltam, de sehogy sem tetszett, ahogy néz. – Honnan késünk el? – kérdeztem feszülten.

– A csajoktól – felelte és büszke, elégedett vigyorra húzódott a szája. Ki nem állhattam, amikor így nézett rám.

– Nem is akarom tudni – sóhajtottam bosszankodva, aztán beindítottam a kocsit.

– Ne duzzogj, kicsi Edward, este már neked is lesz csajod. Ha már itt tartunk, miért pont kilenc?

– Egy – kezdtem ingerülten. – Jas nem a csajom, kettő, mert apád is szeretne kicsit vele lenni.

– Ó, Jas nem a csajom… – utánzott gúnyolódva.

– Fogd be! – mordultam rá, miközben kiálltam a parkolóból. – Merre?

– Jobbra – intett a kezével, majd felhúzta a szemöldökét. – Meddig játszod még ezt? – kérdezte kíváncsian.

– Mit is?

– Ezt a Jasmin és én sosem leszünk együtt, mert én vesztes vagyok és Jasmin egy istennő és kizárt, hogy belém szeressen, mert Edward Riley akkor nem szenvedhetne tovább, hanem kénytelen lenne beismerni, hogy bár mindent megtesz ellene, de igenis képes boldogan élni…

– Szállj le rólam, oké? És róla is. Törődj a magad dolgával – dohogtam.

Nicolas sosem gúnyolódott velem és egyáltalán nem tetszett, hogy így beszél, mégha igaza volt is. Szerettem Jasmint, amióta csak vissza tudok emlékezni, de éreztem, hogyha úgy hozná az élet, akkor sem tudnám boldoggá tenni. Egyszerűen túl régen voltam már szerelmes belé és annyiszor elképzeltem, hogy milyen lenne vele élni, hogy most már esély sem lett volna rá, hogy ez működjön. És amúgy sem hittem, hogy belém tudna szeretni. Ahhoz túl unalmasnak tartottam magam.

Nicky felnevetett, de végül semmit sem szólt. Nem mondta meg, hová megyünk, csak mindig szólt, merre forduljak, egészen addig, míg oda nem értünk a stúdió elé. Nem lepett meg, hogy három bombázó várt ránk. Ki sem szálltam, hogy üdvözöljem őket. A lányok úgy festettek, mint akik egy fotózásról jönnek éppen, ami bizonyára igaz is volt, tekintve, hogy egy fotóstúdió előtt vártak ránk.

Bosszúsan indítottam be újra a kocsit, miközben csiripelni kezdtek mögöttem. Megállás nélkül járt a szájuk. Nem szóltam hozzájuk, így ők sem keresték a lehetőséget, hogy bevonjanak a csevejbe. Nick helyettem is beszélt éppen eleget.

Hamarosan megtudtam, hogy a végső úti cél a saját otthonom, aminek nem örültem túlzottan. De előtte még meg kellett állnom a közért előtt, bár Nick nem mondta miért. Erre az infóra sem kellett túl sokat várnom. Nicolas bement a három szépséggel és tíz perc múlva egy tele rakott kocsival jöttek ki. Csak ezután árulta el, hogy grillparti lesz nálam. Hálás voltam, hogy legalább azelőtt szól, mielőtt felgyújtja a házat a nagy grillezés közepette.

Szerző: Audry

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 9.8/10 (41 votes cast)
Edward Riley 21. rész, 9.8 out of 10 based on 41 ratings