Vérző szívek Edward Shiro elkísért a szállodába, ahol Setepet hagytam, utána visszamentünk a bárba, mert muszáj volt dolgoznia. Csak néhány órára engedték el. Nem örültem neki, hogy ilyesmiből él. Tudtam, hogy csak táncol, hogy nem a testét árulja, de akkor is rossz érzés volt azt látnom, ahogy nézik az emberek. Shiro nem jelentett ... Tovább

Visszaszámlálás Satine-nal a hátam mögött beléptem a raktárba. Félelem helyett szimpla haragot éreztem. Az idegenek úgy gondolták, hogy csak simán besétálhatnak az otthonomba. Szerintük ez teljesen természetes. Hát majd én elmagyarázom nekik, mi a vámpír etikett… Egészen addig gondoltam így, amíg meg nem láttam őket. Azonnal éreztem valami ismerős szagot. Egy percig ... Tovább

Illúzió   Bella Csak percek… Ennyi választott el attól, hogy megérkezzünk a vámpírok otthonához. Persze nem lehettem benne biztos, hogy megtaláljuk őket. Végül is Port Angelesben találkoztunk velük, és ki tudja, azóta visszajöttek-e már. És az sem biztos, hogy van egyáltalán információjuk Edward hollétével kapcsolatban. Talán igen… Legalábbis ebben reménykedtem. Azt hajtogattam magamnak, hogy ... Tovább

A szövegben két zene feliratot is találtok. Az első esetében, ha megnyitjátok - már aki szeret zene mellett olvasni -, azt javaslom, hogy normál tempóban olvassatok, ne túl lassan, de ne is gyorsan, akkor nagyjából a második számig fog tartani. A második szám úgyis diktál egy olvasási tempót, viszont akkor ... Tovább

Carlisle Amint leszállt a gép, azonnal béreltünk egy autót. Egész úton dühös voltam, hogy 130 km/h-nál nem tudunk gyorsabban menni. Jasper rögtön bekapcsolta a rádiót, ahogy a főútra hajtott. Esme már Rosalie-val és Emmettel ült egy kocsiban, így csak Alice, Bella és én maradtunk Jasperrel. Az digitális órát néztem a műszerfalon. ... Tovább

Carlisle Hosszú útnak ígérkezett. Alice keserűen meredt maga elé, mint aki két dimenzió között lebeg, és nem találja az utat vissza hozzánk. Bella, aki még mindig abban reménykedett, hogy a fiam életben van, megállás nélkül a tőle kapott gyűrűt forgatta vékony ujjai között. Annyira sajnáltam őt. Képtelen volt elfogadni a veszteséget. Ellenben ... Tovább

Satine Dante kezdett az idegeimre menni. Megállás nélkül aggodalmaskodott. Nem szoktam hozzá tőle az efféle magatartáshoz. Általában tett mindenre, soha semmi nem érdekelte annyira, hogy felbosszantsa magát, de most mégis feszülten tördelte az ujjait. A számítógép klaviatúráját olyan erővel püfölte, hogy az is csodának számított, hogy még nem esett darabjaira. Valahányszor hozzászóltam, ... Tovább

Felszáll a köd Bella Emmett lelapult mellettem a fűben, mint egy éhes tigris. Nem lélegzett, de olykor beleszimatolt a levegőbe. Figyeltem minden mozdulatát, akárcsak Jaspernek, aki a jobbomon hasalt. Még mindig nem szoktam hozzá ahhoz, hogy vadásznom kell. Szemmel tartottam a szarvast, és miközben egyre jobban szomjaztam a vérére, végtelen szánalmat éreztem iránta. ... Tovább

Mielőtt elkezdeném. Először is, 18-as karika, jobban, mint bármikor. Másodszor, ez egy arénás, próbás rész, ahol ezúttal nem fogalmaztam finomkodva, tehát számítsatok rá, hogy elég durva lesz. Ennek ellenére azért talán még nem súrolja a horror határait :P, de mindenképpen meredek fejezet. Mindenek előtt szeretném megköszönni Tűzliliomnak a segítségét és Diónak ... Tovább

Ezt a fejezetet Tűzliliomnak ajánlom, mert nélküle a TE nem az lenne, ami most. Ezúton is köszönöm a sok kiváló ötletedet, a türelmedet és a segítségedet. A képet is neked ajánlom :PPP. Az oroszlán és a farkas Edward A fájdalom szinte úgy emésztett, mint a pokol tüze. Éreztem a húsomba vájó karmokat. ... Tovább

A Mennyország kapuja Bella Benyitottam a szobába, és azonnal megláttam Alice-t. A kanapén feküdt, Jasper mellette térdelt, és mind a ketten gondterhelten meredtek maguk elé. Alice még mindig nehezen vette a levegőt, de Jasper próbált nyugalmat erőltetni rá, nem csak azzal, hogy a kezét szorongatta, hanem bevetve képességét is. - Zavarok? – kérdeztem ... Tovább

Váratlan fordulat Santa Monicában sétáltunk, még nem volt kedvem visszamenni L.A.-be. Edward határozott céllal lépkedett mellettem, tudtam, hogy van ötlete hol kérhetné számon rajtam az ígéretemet. Nem bántam, alig vártam, hogy együtt legyünk. Fél óra telt el azóta, hogy elhagytuk a hajóraktárat. Idegen szag csapta meg az orromat. Észrevettem, hogy Edward is ... Tovább

Véresen komoly Satine Alan. Így hívták a fiút. Illett is hozzá ez a név. Festett szőke haja játékosan omlott egyenes homlokára. Látszott a fogain, hogy gyerekkorában fogszabályzót hordott, bár nem voltak túl szép formájúak, de nemrég fehérítethette őket, mert ennyire fehér fogakat régen láttam már. Volt időm megcsodálni őket, mert megállás nélkül ... Tovább

Ezt a fejezetet szeretném Ritinek ajánlani, mert olyan sokat segít nekem. Köszönöm, hogy annyi éjszakát átvirrasztasz velem és segítesz a legjobbat kihozni magamból. :) Romantikus vacsora Edward Negyed órával azután, hogy elhagytuk a Pokol kapuját, már Santa Monicában voltunk. Kiszálltam a kocsiból, hogy kinyissam az ajtót Stephanie-nak. Egész úton azon gondolkozott, hogy nem ... Tovább