Mindenki hiányolja az Edward-Bella romantikát. (Én nem, hihi!). De Laura és Nikita megírta az eddigi legjobb Twilight sztorit, amit olvastam. Muszáj veletek is megosztanom, mert ilyet nem mindennap olvas az ember. Sajnos nem túl hosszú, de a minőség kárpótol ezért. :) )) 18-as karika. :P

Képet sajna nem találtam hozzá, majd megértitek miért… kellemes szórakozást!!!

N: Edward végigsimított ráncos, csoffadt testemen, s még mindig képes volt lángra lobbantani. Az egyesülés előtti utolsó percben nyögve felemelkedett, s érzéki, fogatlan szájába helyezte az apró, kék pirulát. Hónapok óta erre a pillanatra vártam. Ma ünnepeltük a 600. házassági évfordulónkat…

   Buja teste végre készen ÁLLT az aktusra. Óvatosan az ágy felé bicegett, törékeny, csontritkulásos váza recsegett-ropogott.

L: Aszott ajkait pengevékony száraz számhoz érintette. Bajuszom megcsiklandozta májfoltos orrát. Hiába! Az örök szerelem lángja lobogott mumifikálódott mellkasunk barlangjában, visszhangot vetve és ráfelelve a pacemakerünk által keltett dobbanásokra.

N: A nővérke, akit erre az éjszakára béreltünk, segített kissé megemelni évszázadok óta lógó melleimet, s így Kedvesem finoman megcirógathatta lepedékes nyelvével. Az ajkai közül kitörő bódító szájszag lelkem mélyéig hatolt, felkorbácsolva egy éve porosodó vágyamat. Edward türelmetlenül tépkedni kezdte Tenna lady-m ragasztós csíkját, de nem boldogult vele. Hol van már régi daliássága, kifogyhatatlan ereje? A múltba veszett, ahogy bronzvörös haja, s szoborszép teste.

L: A vágyam, miről már azt sem tudtam, hol találom! Ziháló, asztmás lélegzetem homályos tükre lehetett csak érzéseimnek. Drága Edwardom, ki reszkető tagokkal borult rám, akaratlan mozgásával felidézve ifjúságunk izzó pillanatait. Töredezett, göcsörtös kezeim közé vettem, halálfejet idéző arcát, belemerültem vizes borostyánszín szemeinek csipás látványába. Azok a ráncos fülek, az a tar koponya! Ó! Még mindig elvarázsolt! Ó! A szenvedély! Ahogy egymás felé mankóztunk! A járókeretek ütemes dübbenése! Rohamosan fogyott a távolság közöttünk! A remegő, reszkető testünk, ahogy a parkinson kór rázta tagjaink… felidézte a csúcsot, mely az emlékek homályába veszett… mit is akatam????

N: Elhalóan suttogtam Szerelmem nevét, amitől örvénylő köhögőroham vette kezdetét. A torkomban lerakódott zöldes váladékot hiába kíséreltem meg kivetni hangtalanul tátogó számból, az görcsösen kapaszkodott remegő ínyvitorlámba. A csúcsok csúcsán Edward ajkait is hörgés hagyta el, de míg őt a gyönyör rázta meg, addig engem a megkönnyebbülés, hogy nem fulladtam meg.

- Neked is olyan jó volt, mint nekem? – kérdezte izzadtságszagot árasztó szőrös, hónaljához szorítva fejemet.

- Igen – leheltem alig engedve oxigént meggyötört tüdőmbe. Képességét férfiasságával egyetemben már rég elvesztette, így évszázadokkal később sem jött rá apró füllentésemre.

Köszi, hogy ilyen zizik vagytok. Ezért szeretlek annyira titeket :P PP.

Szerző: LauraL, Nikita

VN:F [1.9.13_1145]
Rating: 7.5/10 (22 votes cast)
Örök Alkonyat, 7.5 out of 10 based on 22 ratings