Eszemet vesztve rohantam az utcán. Az emberek meghökkenve ugrottak félre az utamból. Futottam, ahogy a lábam bírta, mintha így hátrahagyhatnám szívem minden fájdalmát, és meg nem történtté tehetnék mindent, vagy hátat fordíthatnék a múltamnak…
Ismét magamra hagytak! Megint eldobtak, mint már annyiszor rövid életem során! Mit vétettem ellened, ... Tovább
Eszemet vesztve rohantam az utcán. Az emberek meghökkenve ugrottak félre az utamból. Futottam, ahogy a lábam bírta, mintha így hátrahagyhatnám szívem minden fájdalmát, és meg nem történtté tehetnék mindent, vagy hátat fordíthatnék a múltamnak…
Ismét magamra hagytak! Megint eldobtak, mint már annyiszor rövid életem során! Mit vétettem ellened, ... Tovább
Fogadalmak
Úgy fortyogott a dühtől, hogy már-már csodálkoztam, miért nem jön ki füst a füléből, mint azoknak a vicces rajzfilmfiguráknak. Nem mozdult, szoborrá merevedve tartott a karjaiban. A gondolataimon keresztül elmondott történet egyértelműen kiborította… még jó, kit nem? Képtelen voltam szavakba önteni mindazt, amit átéltem, amit éreztem, ezért kihasználva képességét, más módszerhez ... Tovább
Az első részlet és a másik kettő nem azonos narrátorral van. A történet két szemszöggel, a vámpírokéval és vadászokéval íródik. Az első egy vámpír szemszöge, a második és harmadik pedig egy vadászé. Egyébként több narrátoron keresztül íródik a történet. Ez igaz egyébként a korábban (tegnap) feltettre is.
Ehhez a történethez ... Tovább
Akik rendszeresen elolvassák a kommenteket, bizonyára tudják, hogy jelenleg két történeten is dolgozom, amiket nem ide a blogra szánok, hanem reményeim szerint idővel egy kiadó segítségével a könyvespolcokra. Ám az a helyzet, hogy időhiány miatt sajnos egyszerre egyet tudok tovább írni, de még nem sikerült eldöntenem, melyik legyen az. ... Tovább
- Szóval? Mi van köztetek Robbal? Jártok, vagy mi? – kérdezte Kellan, amint kettesben maradtunk. Meglepetten néztem rá, miközben alig akartam hinni a fülemnek.
- Honnan szeded, hogy… Fújj, dehogy – húztam a számat fintorogva. Még a feltételezés is nevetséges volt, tekintve, hogy alig néhány napra nyúlt vissza az ismeretségünk.
- Fújj? ... Tovább
Gondolom, találkoztatok az üzenőfalon Laura kiírásával. Korábban sokan nem örültek annak, hogy másolásvédelemmel láttam el az oldalt (én is utálom sajna), de most már másodszor fordult elő, hogy az engedélyünk nélkül közzétették valamelyik általunk írt történet egy részét. Ez a helyzet most is, és ami a legdurvább, hogy ez a szánalmas, ... Tovább
Reggel Károly ébredt előbb, mielőtt a kislány ébredt volna, már elkészítette teáját, s kávéját kortyolgatva ült a széken, ahonnan Kittit jól látta.
Ő megérezte a kávé illatot, kinyitotta a szemét, s nézte. Figyelte sugárzó arcát, csillogó szemeit, érezte boldogságát, mert áradt belőle a határtalan öröm. Ült, s mosolygó tekintetével határozottan jól festett. ... Tovább
- Megölöm! Eresszetek el! – kiabáltam túl a zenét, miközben barátaim kezei közt vergődtem. – Engedjetek el! A vérére szomjazom!
- Szerintem inkább ezt idd meg! – mondta Preston, majd átnyúlt előttem a pulton, és egy eszméletlenre részegült fiatal elől elvett egy felest.
Amint a szemem elé került, Madison elengedett, és ... Tovább
Laura
Negyed órával azután, hogy Robert elment, és én elújságoltam kissé flúgos barátnőmnek, hogy hol töltjük a hétvégét, kimerülten terültem el az ágyamon, amit immár senkivel sem kellett megosztanom. Bepötyögtem egy rövid sms-t az apró szürke készülékbe, aztán letettem a fejem mellé, és azon tűnődtem, mi mindent kell összepakolnom másnapig.
... Tovább
Ideggyenge állapotban rontottam be Andrewhoz. Clau és a barátom összerezzentek, ahogy benyitottam a kórterem ajtaján.
- Kristen, hugi, mondd, mi a baj? Zaklatottnak tűnsz… te sírtál? Olyan vörösek a szemeid, mintha…
Leintettem. Nem volt se türelmem, se idegzetem a kérdéseit hallgatni, pláne nem megválaszolni. A fülembe tettem a hallgatót, és ... Tovább
Felkérés
- Uram Isten, uram Isten, uram Isten! – visítozott Kate, mikor Briannel felértünk a nappaliba. Épp Eve-ből készült kiszorítani a szuszt, aki mindvégig Matt kezét fogta.
Egytől-egyig mindhármuknak fülig ért a szájuk, ami a korábbi percek búskomorságával éles ellentétet mutatott. Kérdő tekintettel néztem fel kedvesemre, akinek szintén széles mosoly ült az ... Tovább
