Az édes már keserű, A puha már kemény. Ennyi maradt, egyszerű… Bánat, és semmi remény. Nincs már ki vigaszt nyújtson, Egymagam vagyok e hosszú úton. Társam csak a magány és fájdalom Boldog jövőm hát nem találhatom? Halkan sírok a néma csendben Sötétség van csak a lelkemben Egyszer tán meglelem a fényt S vele együtt az elveszett reményt… De porba hullott megfáradt hitem Nem ... Tovább

A kiválasztottak    Kétségbeesetten szorítottam Brian kezét, miközben arra vártam, hogy felébredjek. Ez nem lehet több puszta álomnál! Ez nem lehet a valóság… és mégis. Ott ültem, egy földalatti konferencia terem hatalmas kerek asztalánál, oldalamon a szerelmemmel, aki alig egy napja még a koszos sikátor hideg kövén feküdt súlyos sérüléssel, most ... Tovább

   Fogalmam sincs, mivel érte el, hogy minden érzékemmel rá figyeljek, de az tény, hogy semmi más nem férkőzött be beszűkült tudatomba, csak ő.    Nem soroltam volna az átlagmagasságúak közé, talán 160 cm lehetett, amit erősen próbált ellensúlyozni a lábára húzott tűsarkúval. Azon kaptam magam, hogy óvatos lépésekkel követem ... Tovább

Arra ébredtem, hogy iszonyatos fájdalom hasít a vesémbe. Rémülten ugrottam fel, és tekintetem azonnal megállapodott a kis pisisen, aki újból belém rúgott, de akkorát, hogy majdnem leestem az ágyról. Nyöszörögve fordult a másik oldalára, a hátát mutatva felém, és tovább húzta a lóbőrt, persze tök nyugodtan, hiszen őt senki nem ... Tovább

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.

   Riley fájó tekintettel bámult rám, amíg közelebb nem húztam magamhoz, és mosolyommal fel nem olvasztottam jéggé dermedt szívét. Olyan hevesen kapkodott levegő után, mintha egy medencébe próbáltam volna belefojtani, mégis súlyos kő szakadt fel a mellkasából, mikor rájött, hogy tényleg örülök neki, hogy újra látom. Másik tenyerem is az ... Tovább

Reggel jókedvűen ébredt, ami meglepte, mert évek óta nem történt vele ilyen. Csendben matatott a konyhában, nem akarta felkelteni a lányt. Kávét főzött, s azon tűnődött közben, mit álmodhat, mert szája szélén mosoly lapult. Leült az asztalhoz, és onnan figyelte. Kávézás közben gyönyörködött a lány szép, nyugodt arcában. "Szép vagy, kár, ... Tovább

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.

   Nos, örülök, hogy ilyen szép számmal eljöttetek! Sokan kérdeztétek tőlem, mégis hogy jutottam el idáig, mi vitt rá arra, hogy azt tegyem, amit ma teszek. Pár évvel ezelőtt fenekestől fordult fel az életem, amit talán így, huszonhét éves fejjel nem is igazán bánok. Az egyetem legmenőbb srácának hírében álltam. Megvolt mindenem, ... Tovább

   A doki szavai még akkor is visszhangzottak a fejemben, amikor beszálltunk a kocsiba. Sajgó mellkasomról tudomást sem véve indítottam be a járgányt, és azonnal benyomtam egy idegborzoló zenékkel teleírt CD-t. Matthew mellettem ült, Gabriel a hátsó ülésen. Ha szándékukban állt volna beszélgetést kezdeményezni, akkor sem kiabálhatták volna túl a metál ... Tovább

Érzelmek szimfóniája Bella    Mike teljes nyugalommal ejtette ki a szavakat, mintha mindig is tudott volna Alice képességéről. Azonban, amint elhallgatott, az arca megrándult, s gyorsan végignézett családomon. Először senki nem reagált, ami zavaró volt jelen helyzetünkben. - Miről beszélsz, Mike? – kérdezte Rosalie kimérten. Szokatlannak számított, hogy örökké durcás nővérem a hangját ... Tovább

Az első darabok a helyükre kerülnek    Csend… kétségbeesés, mély, elviselhetetlen rémület és fájdalom. Tompa lüktetés. Áthatolhatatlan köd, szédülés és hányinger. Erősödő pulzálás. Sötét… remegés. Egy kép; szürke, ismerős arc. Tovatűnő gondolat. Érintés; puha, lágy, rendkívül óvatos. Borzongás. Egy hang, távoli, ismerős, alig hallható. Forróság, szinte maró, kínzó, gyötrő. Patakká duzzadó ... Tovább

- Thomas! – szólt Andrew. – Elmondanád a jelenlévőknek, amit az imént velem is közöltél?    A kérdezett bólintott. - A napokban észrevettem, hogy Ruben furcsán viselkedik. Folyton Kristent nézte, ami egymagában nem is lenne meghökkentő, mert szerelmes a mi kis dalos pacsirtánkba… - Hogy micsoda? – vágtam közbe. - Kris, ezt mindenki észrevette rajtad ... Tovább

Lavina    Olyan volt, mintha valaki erőteljesen taszított volna rajtam egyet, de ahelyett, hogy a padlóra estem volna, egy légüres térben találtam magam. Úgy éreztem, lebegek, de közben szédületes tempóban forogtam is, ami rendesen felkavarta a gyomromat. „Istenem, kérlek add, hogy ne rókázzak megint!” – fohászkodtam… ismét. Ha így folytatom, rövidtávon ... Tovább